Gyerekkoromban mindig nagyon vártam a Mikulást. Igen, a Mikulást, nem a Télapót, mert nálunk a Mikulás jött. Ilyenkor mindig kaptam fügét, mert abban az időben fügét először csak ilyenkor december elején lehetett kapni, és az különleges csemege volt. Meg kaptam még mogyorót, cukorkaféléket, de csokimikulást nem, mert azt nem szerettem.
Idén Mikulásra ezeket a sajtos tallérokat sütöttem, amik az új sütőnk második sütése volt. Nagyon finom ropogtatni valók lettek!
Hozzávaló 45 db tallérhoz: 13 dkg liszt, 4 dkg margarin, 1 tojás fele, kb. 1 csapott fél mokkáskanál sütőpor, 1 csapott kiskanál só (vagy ízlés szerint), 4 dkg reszelt sajt, kb. fél dl tejföl, ízlés szerint köménymag és egy kevés törött paprika,
sütéskor a sütőlap megkenéséhez: olaj.
Elkészítése:
A hozzávalókat összegyúrtam, kisodortam, nem túl vékonyra, de nem is nagyon vastagra, majd kisebb pogácsaszaggatóval kiszaggattam. Gáztűzhelyen sütöttem. Az elején, még üresen 1-2 percig melegítettem a sütőt, majd mindkét lapját megkentem olajjal, amit minden újabb lapocskák sütése előtt megismételtem. Egyszerre 6 lapocska fér bele. Gyorsan megsülnek, és nem is hagytam teljesen nagy lángon, hogy ne égjenek meg. Sütés közben egyszer-kétszer megfordítottam az egész tallérsütőt, hogy a mindkét oldalát érje a láng.
 |
| A tallérsütő szétnyitva, mellette a kiszaggatott, még nyers tallérok |
 |
| A sütő összecsukva, sütés közben |
 |
| Hat darab benne, sütés előtt.... |
 |
| ...és megsütve |
Ó, de fog örülni a Mikulás hogy ilyen finom ropogtatni valóval várod! Nagyon guszta, és szuper a sütőd hozzá. Fügét valóban csak az ünnepek előtt lehetett kapni a boltokba, és emlékszem sokszor olyan kemény volt, alig tudtam elrágni. :) A mai gyerekek nem is tudják milyen jó soruk van.
VálaszTörlésKöszönöm szépen Éva, jutott belőle ma még a Mikulásnak is, de már nem sok 😁. Igen, régen egész más volt minden, a mai gyerekek el sem tudják képzelni, hogy az milyen volt. Kevesebb jutott, de mégis nagyon boldog gyerekkorom volt, úgy hogy nem is igazán cserélnék a mai rohanó világban élő túlhajszolt gyerekekkel....
TörlésNagyon finom ropogtatni valókat sütöttél !
VálaszTörlésKöszönöm Éva, finom ropogós, mégis omlós volt, és nagyon gyorsan elfogyott.
TörlésNagyon szeretem a mindenféle sült ostyákat...Nekem sincs ostyasütőm, de néha meg szoktam engedni magamnak egy-egy zacskó sajtos ostyát. Ez a paprikás is finom lehetett...
VálaszTörlésKöszi szépen Mari, finom volt, néha mi is veszünk "bótit" 😁, azt is szeretjük, bár nem mindegyik olyan jó mint amilyenek ezek voltak.
TörlésNálunk anyu a keksz sütő bajnok, én nagy fogyasztó vagyok. :-D Átadom neki ezt a receptet is, köszönjük!
VálaszTörlésKöszönöm Zsuzsa, próbáljátok ki, nekünk nagyon ízlett!
TörlésMilyen ügyes ez a sütő! Volt már ilyen, ugye? Egy blogjátékomra neveztél vele.
VálaszTörlésKöszönöm Ani! Milyen jól emlékezel 😊, igen volt egy régi, ehhez hasonló sütőnk, már gyerekkoromban is megvolt. Azzal sütöttem, amit a játékodra beküldtem. Aztán 2-3 éve elhoztuk Apukámtól, és azóta sem Mözsön nem találjuk, hogy ott maradt volna, de itt Óbudán sem találjuk, hogy megérkezett volna 😊. Kész rejtély!!! Pedig nem kicsi a sütő, és a lakás sem olyan hatalmas, hogy el tudjon bújni.
TörlésPedig a régi sokkal szebb mintázatú volt, nagy kár ért! Így hát most rendeltünk egy újat....
És még annyi, hogy most ebbe több sajtot és paprikát tettem, mint ahogy a régi recept szólt.
Törlés