2022. július 3., vasárnap

Magvas rozskenyerek


A kerek jénaiban sütött kenyér...


Egy pohár házi aludttejjel is finom volt a kenyér

Tepsiben, forma nélkül sütött kenyér....



Alakját tekintve kétféle kenyeret is sütöttem ugyanazzal az összetétellel. Finom volt és egészséges, hisz teljes kiőrlésű liszt és rozsliszt is van benne, és többféle magvak, kívül is, és belül is.

Az ötletet az Aranyosfodorka napjai blog háziasszonyától kaptam, aztán a lisztek mennyiségét és arányát már én állítottam össze, a megformázását pedig a már megszokott módon csináltam.

Hozzávalók a tésztába: 10 dkg világos rozsliszt, 10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 20 dkg búza finomliszt (vagy még jobb a kenyérliszt), 1,5 dkg élesztő, 1 kiskanál cukor, 1 teáskanál só, 3,5-3,75 dl víz, 1-1 evőkanál napraforgó-, szezám- és lenmag,
a tetejére: szintén a fenti három mag .

Elkészítése:
Először a tésztába való magvakat egy kis serpenyőben enyhén megpirítottam. Az élesztőt a kiskanál cukorral kevés vízben felfuttattam.
A liszteket elkevertem a sóval, majd hozzáadtam a felfutott élesztőt és a magvakat. Géppel elkezdtem dagasztani, a vizet fokozatosan adtam hozzá.
Mikor kész volt, kézzel széthúzkodtam, majd hosszában balról és jobbról is behajtottam, ahogy a képen is látszik. Ezután az így kapott hosszúkás csíkot feltekertem. Gömbölyűre formáztam, és hagytam kelni. Ezt a hajtogatást kb. 20-30 perc múlva még egyszer megismételtem.
Újabb kelesztés után három bevágást metszettem a tetejére, megkentem vízzel, megszórtam magvakkal, előmelegítettem a sütőt, és kb 40 perc alatt készre sütöttem. Azonnal, még a forró kenyeret ismételten megkentem vízzel, aztán konyharuhába tekerve vártam meg míg kihűlt, s csak ezután szeleteltem fel.
 
Ezekkel a hozzávalókkal és ezzel a hajtogatással először kerek jénaiban, aztán egy másik alkalommal tepsibe téve sütöttem meg a kenyeret.

Mindkettő nagyon finom lett.....


Az előkészületek, a liszt a magvakkal

A bedagasztott tészta széthúzogatása

Középre behajtogatása...

....és feltekerése

Kel a tészta

Sütés előtt a formában...

...és a másik kenyér tepsiben


2022. június 29., szerda

Fakanalas süti meggyel





Egy finom, csokis és szaftos, kevés munkával elkészíthető süteményt sütöttem, ami ráadásul mutatós is.
A Pinteresten láttam meg, de az interneten is sok hasonló süti található, szinte azonos recepttel. 
A meggyet én találtam ki hozzá, úgy gondoltam hogy az édes csokis öntet és a savanykás meggy nagyon jól fog harmonizálni. És valóban nagyon finom lett így! 😋

Hozzávalók a tésztához, egy 24x24 cm-es tepsihez: 25 dkg liszt, 12,5 dkg margarin, 10 dkg cukor, 1 tasak vaníliás cukor, 2,5 dl tej, 2 tojás, 1 tasak sütőpor, 1 citrom reszelt héja, 20 dkg meggy kimagozva mérve, 
a mázhoz: 20 dkg vaj vagy margarin, 15 dkg porcukor, 6-7 evőkanál tej, 3 dkg holland kakaópor.

Elkészítése:
Először kikevertem a tojásokat a cukrokkal, aztán hozzáadtam az olvasztott margarint és a tejet. Elkevertem, majd a többi hozzávalót is hozzáadtam, a lisztet, a sütőport és a reszelt citromhéjat. 
Jól kikevertem a tésztát, amit alaposan kivajazott tepsibe öntöttem, és egyenletesen rászórtam a kimagozott meggyet. Előmelegített sütőbe tettem, és kb. 30 perc alatt készre sütöttem (ez az idő sütőtől függhet). 
Közben elkészítettem a mázat. Egy lábasban a margarint, a porcukrot, kakaóport és a tejet melegíteni kezdtem, míg folyóssá nem vált. Forralni nem kell.
A megsült és még forró-meleg sütemény tetején egy fakanál nyelével lyukakat nyomkodtam. Az elkészített mázat ráöntöttem, és hagytam, hogy a lyukakba lefolyjon.

Miután kicsit megdermedt a csoki és kihűlt a tészta, kockára vágva tálaltam. 

Sütés előtt, a tésztán már a meggyek

A kisült süti

Fakanál nyelével lyukakat nyomkodunk a tésztába

Ráöntve már a csokimáz is, nemsokára szeletelhetjük



2022. június 22., szerda

Csorba Torockói módra



A június eleji torockói nyaralásunkkor egyik vacsorára ezt főzte Magdi, a Bitai Panzió háziasszonya, a receptet is tőle kaptam. Nagyon finom volt, ezért már itthon is meg kellett csinálnom 😋. Van már két csorba a blogomon, de ez most egy kicsi más....

A hozzávalókat nem mértem mindent pontosan, de ha valaki kedvet kap az elkészítéséhez, tehet bele más zöldségeket is, vagy más arányban és mennyiségben, ízlés szerint.
Annyiban különbözik a megszokott csorbától, hogy ebben paradicsom és sűrített paradicsom is van, s ez adja a szép pirosas színt neki.

Hozzávalók: 2 sárgarépa, 2 kisebb krumpli, egy nagy karalábénak kb. negyede-harmada, egy-egy marék borsó és zöldbab, 1 közepes paradicsom, 1-2 szelet piros húsú paprika, pl. kápia, 1 közepes-nagyobb hagyma, 1-2 kanál olaj vagy zsír, só, őrölt bors, egy csokor friss lestyán, 2-3 evőkanál házi gulyáskrém, (a torockói receptben sűrített paradicsom szerepelt, nekem most nem volt), 1 mokkáskanál vagy ízlés szerint több Maggi Borş, vagy Borş Magic (ezek csak Romániában kaphatók), de citromlével vagy ecettel helyettesíthetjük,
a húsgombóchoz: 20-25 dkg darált hús (nálam pulyka), só, bors, egy fél felvert tojás, 1 kisebb hagyma, kevés olaj a dinszteléséhez, 2 kanál zsemlemorzsa.

Elkészítése:
A leveshez apróra vágtam a hagymát, sóztam, majd a zsíron megdinszteltem. Hozzáadtam a megtisztított és feldarabolt zöldségeket (a paradicsom és a paprika kivételével), amikkel tovább pároltam. Ezután még sóztam, borsoztam, beletettem a lestyánt, a kis kockákra vágott, héj nélküli paradicsomot. Felengedtem vízzel, hogy ellepje a zöldségeket, és elkevertem benne a gulyáskrémet. Így főztem jó fél puhára, ekkor hozzáadtam a kápia kockákat, és készre főztem. A végén hozzáadtam a Borş fűszert.
Közben összeállítottam a húsgombócokat. Egy kis hagymát egész apróra vágtam, az olajon megpároltam, majd az összes ehhez való hozzávalóval bekevertem. Kis gombócokat formáztam, és sós vízben megfőztem őket. Ekkor szűrőkanállal áttettem a kész levesbe, és a főzővízből is öntöttem még hozzá, amit előzőleg átszűrtem.

Nagyon finom, jó étvágyat hozzá!




2022. június 14., kedd

Székelykő-túráink - nyaralás Torockón, ahol kétszer kel fel a Nap, 2022. június 6-11. között




Szűk hetet töltöttünk Torockón, Erdély legszebb és legkedvesebb falujában, ahova már 17 éve járunk, és már mint haza érkezünk meg a Bitai panzióba. Itt mindig nagyon jól érezzük magunkat, sokat beszélgetünk a panzió kedves tulajdonosaival, finomakat eszünk és iszunk, és jókat sétálunk ebben a gyönyörű fekvésű, Europa Nostra díjjal kitüntetett faluban.

Idén is szuper időt fogtunk ki, hat nap reggeltől estig tartó napsütést, 26-27 C fokkal, így tényleg elmondhatjuk, hogy kétszer kelt fel a Nap. A reggelek frissek, az esték kicsit hűvösek mint nálunk, de kellemesek.

Azért adtam ezt a címet a bejegyzésemnek, mert amerre nap mint nap túráztunk, onnan az 1128 m magas Székelykő mindig látszott, mindig előttünk volt. A fű ilyenkor nyár elején még üde zöld, tele szebbnél szebb virágokkal.
Minden nap bakancsot húztunk és 6-10 km-t gyalogoltunk, szintben pedig 300-350 métert küzdöttünk le. Fáradtan, de újabb élményekkel gazdagodva tértünk haza....

Az utunk során készített kb. 900 felvételből 90-et válogattam ide, de már elkezdtem részletesen feltölteni a Kárpátutak: Erdély blogomra. Úgyhogy ha valakinek megtetszett ez a csodás táj, az nyomon követheti majd a többi képet az imént említett blogon. 



A Vörös-szakadék Szászsebes mellett

Még az odautazás napján ejtettük útba ezt a különleges természeti látványosságot, a Vörös-szakadékot. Ez az érdekes természeti képződmény Szászsebes városától 3 km-re északkeletre található. A városból is jól láthatók a vöröses agyagoszlopok. 1950-ben 10 hektáros természetvédelmi területté nyilvánították.










Megérkezés Torockóra a Bitai Panzióba, és az ottani finom reggelik és vacsorák

Ebben a válogatásban a 6 nap alatt készített képeket kötöttem egy csokorba, amiket a panzióban fényképeztem és a finomságokat, amiket Magdi, a panzió háziasszonya sütött-főzött.

A panzió az utcáról nézve...

...és az udvarból

A panzió épületei

Egy dísz az udvarban

A szobánk

Kilátás a Székelykőre a teraszról

Tárkonyos pityókaleves

Töltött káposzta

Boci szelet

Milánói spagetti

Torockói hamuzsák

Reggeli bundás-kenyérrel


Reggeli rántottával

Gulyás leves

Tejfölös-sajtos csirkemell szelet

Egy kis friss, édes gyümölcs

Reggeli házi-töpörtyűvel

Csorba húsgombóccal

Lacipecsenye csirkecombbal

Szilvalekváros hájastészta



Sétáink Torockón az ott töltött röpke szűk hét alatt

Az egyik öreg jobbágyház

A ház felett az Ordaskő oldalában lévő "Taraj", ahova első nap mentünk

A Duna Ház

A Felső-Piacsor házai előtt állunk

A többi ház a Felső-Piacsoron

Egy ház a falu központjában

Az Alsó-Piacsor házai - háttérben a Székelykő

A Néprajzi Múzeum épülete

Házak a múzeum mellett

A Székelykő (a fekvő óriás) - egy szál felhő nélkül

Feri áll a Vajornál...

...én pedig "fürdésre készen" 😆



Túra az Ordaskő oldalában, a "Taraj"-hoz

Második nap az 1250 m magas Ordaskő oldalában lévő "Taraj"-hoz vezetett az utunk, amely népszerű hely a siklóernyősök számára. Itt is 800 m magasra felmásztunk, ami kb. 300 métert jelent szintben. Ahogy egyre feljebb mentünk, egyre szebb lett a kilátás a Székelykőre. Fent sokáig ücsörögtünk, piknikeztünk az árnyas fák alatt, gyönyörködve a tájban.


Mögöttem a "Taraj"

Az első siklóernyős a "Taraj" előtt



Egyre feljebb járunk

A Székelykő mindenhonnan látszik


Megpihentünk a "Taraj" egyik szikláján


Messze alattunk a falu (800 m magasan vagyunk)







 
A Székelykő megmászásának kísérlete Székelyhidasról

A harmadik napra nagyon szép túrát terveztünk, de ahogy a mondás is szól, ember tervez, Isten végez.... és ez most be is jött. Már hónapok óta terveztük, hogy Hidasról ugyan kicsit hosszabb, de talán a legkönnyebb feljutni a Székelykőre. 
A faluba érve szerencsétlenségünkre összetalálkoztunk a falu egyetlen magyar emberével, aki a lehető legrosszabb irányba terelt el minket. Bejutottunk egy egyre nehezebben járható, bozótos, kidőlt fákkal, és ágakkal teli elhagyott erdőbe, ahol a patakon többször is át kellett kelnünk a síkos köveken, s út sem volt igazán. A végén - mikor úgy döntöttünk hogy ebből elég -, már tovább nem tudtunk volna menni, mert annyira járhatatlan volt, visszafordultunk. Így 3 órát, és az összes erőnket elvesztve találtunk rá a jó útra, de a Székelykő tetejére már nem tudtunk felérni, mert az még nagyon messze lett volna. De ameddig felmentünk, arra nagyon szép volt a táj, és még erre sem jártunk. Mint ahogy az erdőre is el lehetett volna mondani, hogy itt még a madár sem jár.... 😀

Eltévedve a dzsungeles erdőben...


Már a jó úton. Háttérben kikandikál a Székelykő teteje, de sajnos még nagyon messze volt


Visszatekintve Székelyhidasra


Már messze alattunk a falu


Egy forrás előtt kialakult békaúszta-tó 🐸

Itt is látszik Feri mögött a Székelykőnek egy kis darabja

Idén ennyi sikerült a Székelykő meghódításából, talán majd legközelebb... bár már 2005. óta mondom minden alkalommal, hogy ez volt az utolsó, hogy megmásszam a Székelykőt, de aztán a 17 év alatt mégis sokszor sikerült újra és újra feljutnunk erre a számunkra egyre nehezebb hegyóriásra.
De az ember mindig remél....



Kirándulás a festői torockószentgyörgyi lovagvár környékén

Negyedik nap könnyed és rövidebb kirándulást terveztünk, az impozáns szentgyörgyi várromokhoz. A várhoz felmenni sajnos nem tanácsos, mert nem biztonságos, állítólag felújítás előtt áll. De nem is baj, hogy nem mentünk fel, mert elég meleg volt a meredek kaptatóhoz - és amúgy is voltunk már többször  a várban - inkább sétáltunk, és a fák árnyékában hűsöltünk.
 
Hegyekkel három oldalról körülvett magaslaton állnak a szentgyörgyi vár tekintélyes romjai, a Toroczkayak vára. Az észak-déli irányban hosszan elnyúló, szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos vár alsó- és felsőrészből áll. A várat a XIII. században Toroczkay Vencel kezdte építeni. I. Lajos király idejében már kétszintes volt. A Toroczkayak által évszázadokon át, folyamatosan lakott várat 1704-ben Tiege báró osztrák csapatai vették ostrom alá, ágyúval lövették, majd elfoglalták és felrobbantották. Ezután a vár elhagyatottan, lakatlanul pusztulásnak indult. Ennek ellenére a szentgyörgyi vár tekintélyes maradványai, több helyen két emelet magasságban, ablak- és ajtó részletekkel ma is állnak. 

A távolban már látszik a várrom.....




Itt is sok szép virág nyílt, mint mindenhol...





Egy festői kép a várról...

...és a Székelykőről




Újabb kirándulás az Ordaskő oldalában

Az utolsó előtti, az ötödik napon a Mészárszéktető aljában lévő középkori bányákhoz szerettünk volna elmenni - ahol egyébként előző években voltunk már -, de amerre az út vezetett, bosszúságunkra villanypásztorral le volt zárva, így csak a környéken túráztunk. Most is elég magasra felkapaszkodtunk, a kilátás pedig természetesen csodálatos volt. És még egy kecske-birka nyájba is belebotlottunk, nagyon aranyosak voltak, és még a kutyák sem akartak megenni bennünket kivételesen....🐶

A kecske nyáj...






Előttünk ismét a Székelykő, alattunk pedig Torockó

Egy szakaszon még a Vidalykő irányába mentünk - erre még nem jártunk....



Háttérben a Mészárszéktető - mögötte az Aranyos folyik

Búcsú a torockói kirándulásoktól....