Fakanalas süti meggyel

Egy finom, csokis és szaftos, kevés munkával elkészíthető süteményt sütöttem, ami ráadásul mutatós is.

A Pinteresten láttam meg, de az interneten is sok hasonló süti található, szinte azonos recepttel. 

A meggyet én találtam ki hozzá, úgy gondoltam hogy az édes csokis öntet és a savanykás meggy nagyon jól fog harmonizálni. És valóban nagyon finom lett így! 😋

Hozzávalók a tésztához, egy 24x24 cm-es tepsihez: 25 dkg liszt, 12,5 dkg margarin, 10 dkg cukor, 1 tasak vaníliás cukor, 2,5 dl tej, 2 tojás, 1 tasak sütőpor, 1 citrom reszelt héja, 20 dkg meggy kimagozva mérve, 

a mázhoz: 20 dkg vaj vagy margarin, 15 dkg porcukor, 6-7 evőkanál tej, 3 dkg holland kakaópor.

Elkészítése:
Először kikevertem a tojásokat a cukrokkal, aztán hozzáadtam az olvasztott margarint és a tejet. Elkevertem, majd a többi hozzávalót is hozzáadtam, a lisztet, a sütőport és a reszelt citromhéjat. 

Jól kikevertem a tésztát, amit alaposan kivajazott tepsibe öntöttem, és egyenletesen rászórtam a kimagozott meggyet. Előmelegített sütőbe tettem, és kb. 30 perc alatt készre sütöttem (ez az idő sütőtől függhet). 

Közben elkészítettem a mázat. Egy lábasban a margarint, a porcukrot, kakaóport és a tejet melegíteni kezdtem, míg folyóssá nem vált. Forralni nem kell.

A megsült és még forró-meleg sütemény tetején egy fakanál nyelével lyukakat nyomkodtam. Az elkészített mázat ráöntöttem, és hagytam, hogy a lyukakba lefolyjon.

Miután kicsit megdermedt a csoki és kihűlt a tészta, kockára vágva tálaltam. 

Sütés előtt, a tésztán már a meggyek

A kisült süti

Fakanál nyelével lyukakat nyomkodunk a tésztába

Ráöntve már a csokimáz is, nemsokára szeletelhetjük

Csorba Torockói módra

A június eleji torockói nyaralásunkkor egyik vacsorára ezt főzte Magdi, a Bitai Panzió háziasszonya, a receptet is tőle kaptam. Nagyon finom volt, ezért már itthon is meg kellett csinálnom 😋. Van már két csorba a blogomon, de ez most egy kicsi más....

A hozzávalókat nem mértem mindent pontosan, de ha valaki kedvet kap az elkészítéséhez, tehet bele más zöldségeket is, vagy más arányban és mennyiségben, ízlés szerint.

Annyiban különbözik a megszokott csorbától, hogy ebben paradicsom és sűrített paradicsom is van, s ez adja a szép pirosas színt neki.

Hozzávalók: 2 sárgarépa, 2 kisebb krumpli, egy nagy karalábénak kb. negyede-harmada, egy-egy marék borsó és zöldbab, 1 közepes paradicsom, 1-2 szelet piros húsú paprika, pl. kápia, 1 közepes-nagyobb hagyma, 1-2 kanál olaj vagy zsír, só, őrölt bors, egy csokor friss lestyán, 2-3 evőkanál házi gulyáskrém, (a torockói receptben sűrített paradicsom szerepelt, nekem most nem volt), 1 mokkáskanál vagy ízlés szerint több Maggi Borş, vagy Borş Magic (ezek csak Romániában kaphatók), de citromlével vagy ecettel helyettesíthetjük,
a húsgombóchoz: 20-25 dkg darált hús (nálam pulyka), só, bors, egy fél felvert tojás, 1 kisebb hagyma, kevés olaj a dinszteléséhez, 2 kanál zsemlemorzsa.

Elkészítése:

A leveshez apróra vágtam a hagymát, sóztam, majd a zsíron megdinszteltem. Hozzáadtam a megtisztított és feldarabolt zöldségeket (a paradicsom és a paprika kivételével), amikkel tovább pároltam. Ezután még sóztam, borsoztam, beletettem a lestyánt, a kis kockákra vágott, héj nélküli paradicsomot. Felengedtem vízzel, hogy ellepje a zöldségeket, és elkevertem benne a gulyáskrémet. Így főztem jó fél puhára, ekkor hozzáadtam a kápia kockákat, és készre főztem. A végén hozzáadtam a Borş fűszert.
Közben összeállítottam a húsgombócokat. Egy kis hagymát egész apróra vágtam, az olajon megpároltam, majd az összes ehhez való hozzávalóval bekevertem. Kis gombócokat formáztam, és sós vízben megfőztem őket. Ekkor szűrőkanállal áttettem a kész levesbe, és a főzővízből is öntöttem még hozzá, amit előzőleg átszűrtem.

Nagyon finom, jó étvágyat hozzá!

Székelykő-túráink - nyaralás Torockón, ahol kétszer kel fel a Nap, 2022. június 6-11. között

Szűk hetet töltöttünk Torockón, Erdély legszebb és számunkra legkedvesebb falujában, ahova már 17 éve járunk, és már mint haza érkezünk meg a Bitai panzióba. Itt mindig nagyon jól érezzük magunkat, sokat beszélgetünk a panzió kedves tulajdonosaival, finomakat eszünk és iszunk, és jókat sétálunk ebben a gyönyörű fekvésű, Europa Nostra díjjal kitüntetett faluban.

Idén is szuper időt fogtunk ki, hat nap reggeltől estig tartó napsütést, 26-27 C fokkal, így tényleg elmondhatjuk, hogy kétszer kelt fel a Nap. A reggelek frissek, az esték kicsit hűvösek mint nálunk, de kellemesek.

Azért adtam ezt a címet a bejegyzésemnek, mert amerre nap mint nap túráztunk, onnan az 1128 m magas Székelykő mindig látszott, mindig előttünk volt. A fű ilyenkor nyár elején még üde zöld, tele szebbnél szebb virágokkal.
Minden nap bakancsot húztunk és 6-10 km-t gyalogoltunk, szintben pedig 300-350 métert küzdöttünk le. Fáradtan, de újabb élményekkel gazdagodva tértünk haza....

Az utunk során készített kb. 900 felvételből 90-et válogattam ide, de a többiből már részletesen feltölöttem a Kárpátutak: Erdély blogomra. Úgyhogy ha valakinek megtetszett ez a csodás táj, az nyomon követheti a többi képet az imént említett blogon. 

A Vörös-szakadék Szászsebes mellett

Még az odautazás napján ejtettük útba ezt a különleges természeti látványosságot, a Vörös-szakadékot. Ez az érdekes természeti képződmény Szászsebes városától 3 km-re északkeletre található. A városból is jól láthatók a vöröses agyagoszlopok. 1950-ben 10 hektáros természetvédelmi területté nyilvánították.

Megérkezés Torockóra a Bitai Panzióba, és az ottani finom reggelik és vacsorák

Ebben a válogatásban a 6 nap alatt készített képeket kötöttem egy csokorba, amiket a panzióban fényképeztem és a finomságokat, amiket Magdi, a panzió háziasszonya sütött-főzött.

A panzió az utcáról nézve...

...és az udvarból

A panzió épületei

Egy dísz az udvarban

A szobánk

Kilátás a Székelykőre a teraszról

Tárkonyos pityókaleves

Töltött káposzta

Boci szelet

Milánói spagetti

Torockói hamuzsák

Reggeli bundás-kenyérrel

Reggeli rántottával

Gulyás leves

Tejfölös-sajtos csirkemell szelet

Egy kis friss, édes gyümölcs

Reggeli házi-töpörtyűvel

Csorba húsgombóccal

Lacipecsenye csirkecombbal

Szilvalekváros hájastészta

Sétáink Torockón az ott töltött röpke szűk hét alatt

Az egyik öreg jobbágyház

A ház felett az Ordaskő oldalában lévő "Taraj", ahova első nap mentünk

A Duna Ház

A Felső-Piacsor házai előtt állunk

A többi ház a Felső-Piacsoron

Egy ház a falu központjában

Az Alsó-Piacsor házai - háttérben a Székelykő

A Néprajzi Múzeum épülete

Házak a múzeum mellett

A Székelykő (a fekvő óriás) - egy szál felhő nélkül

Feri áll a Vajornál...

...én pedig "fürdésre készen" 😆

Túra az Ordaskő oldalában, a "taréj"-hoz

Második nap az 1250 m magas Ordaskő oldalában lévő "taréj"-hoz vezetett az utunk, amely népszerű hely a siklóernyősök számára. Itt is 800 m magasra felmásztunk, ami kb. 300 métert jelent szintben. Ahogy egyre feljebb mentünk, egyre szebb lett a kilátás a Székelykőre. Fent sokáig ücsörögtünk, piknikeztünk az árnyas fák alatt, gyönyörködve a tájban.

Mögöttem a "taréj"

Az első siklóernyős a "taréj" előtt

Egyre feljebb járunk

A Székelykő mindenhonnan látszik

Megpihentünk a "taréj" egyik szikláján

Messze alattunk a falu (800 m magasan vagyunk)

 

A Székelykő megmászásának kísérlete Székelyhidasról

A harmadik napra nagyon szép túrát terveztünk, de ahogy a mondás is szól, ember tervez, Isten végez.... és ez most be is jött. Már hónapok óta terveztük, hogy Hidasról ugyan kicsit hosszabb, de talán a legkönnyebb feljutni a Székelykőre. 

A faluba érve szerencsétlenségünkre összetalálkoztunk a falu egyetlen magyar emberével, aki a lehető legrosszabb irányba terelt el minket. Bejutottunk egy egyre nehezebben járható, bozótos, kidőlt fákkal, és ágakkal teli elhagyott erdőbe, ahol a patakon többször is át kellett kelnünk a síkos köveken, s út sem volt igazán. A végén - mikor úgy döntöttünk hogy ebből elég -, már tovább nem tudtunk volna menni, mert annyira járhatatlan volt, visszafordultunk. Így 3 órát, és az összes erőnket elvesztve találtunk rá a jó útra, de a Székelykő tetejére már nem tudtunk felérni, mert az még nagyon messze lett volna. De ameddig felmentünk, arra nagyon szép volt a táj, és még erre sem jártunk. Mint ahogy az erdőre is el lehetett volna mondani, hogy itt még a madár sem jár.... 😀

Eltévedve a dzsungeles erdőben...

Már a jó úton. Háttérben kikandikál a Székelykő teteje, de sajnos még nagyon messze volt

Visszatekintve Székelyhidasra

Már messze alattunk a falu

Egy forrás előtt kialakult békaúszta-tó 🐸

Itt is látszik Feri mögött a Székelykőnek egy kis darabja

Idén ennyi sikerült a Székelykő meghódításából, talán majd legközelebb... bár már 2005. óta mondom minden alkalommal, hogy ez volt az utolsó, hogy megmásszam a Székelykőt, de aztán a 17 év alatt mégis sokszor sikerült újra és újra feljutnunk erre a számunkra egyre nehezebb hegyóriásra.
De az ember mindig remél....

Kirándulás a festői torockószentgyörgyi lovagvár környékén

Negyedik nap könnyed és rövidebb kirándulást terveztünk, az impozáns szentgyörgyi várromokhoz. A várhoz felmenni sajnos nem tanácsos, mert nem biztonságos, állítólag felújítás előtt áll. De nem is baj, hogy nem mentünk fel, mert elég meleg volt a meredek kaptatóhoz - és amúgy is voltunk már többször  a várban - inkább sétáltunk, és a fák árnyékában hűsöltünk.

 

Hegyekkel három oldalról körülvett magaslaton állnak a szentgyörgyi vár tekintélyes romjai, a Toroczkayak vára. Az észak-déli irányban hosszan elnyúló, szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos vár alsó- és felsőrészből áll. A várat a XIII. században Toroczkay Vencel kezdte építeni. I. Lajos király idejében már kétszintes volt. A Toroczkayak által évszázadokon át, folyamatosan lakott várat 1704-ben Tiege báró osztrák csapatai vették ostrom alá, ágyúval lövették, majd elfoglalták és felrobbantották. Ezután a vár elhagyatottan, lakatlanul pusztulásnak indult. Ennek ellenére a szentgyörgyi vár tekintélyes maradványai, több helyen két emelet magasságban, ablak- és ajtó részletekkel ma is állnak. 

A távolban már látszik a várrom.....

Itt is sok szép virág nyílt, mint mindenhol...

Egy festői kép a várról...

...és a Székelykőről

Újabb kirándulás az Ordaskő oldalában

Az utolsó előtti, az ötödik napon a Mészárszéktető aljában lévő középkori bányákhoz szerettünk volna elmenni - ahol egyébként előző években voltunk már -, de amerre az út vezetett, bosszúságunkra villanypásztorral le volt zárva, így csak a környéken túráztunk. Most is elég magasra felkapaszkodtunk, a kilátás pedig természetesen csodálatos volt. És még egy kecske-birka nyájba is belebotlottunk, nagyon aranyosak voltak, és még a kutyák sem akartak megenni bennünket kivételesen....🐶

A kecske nyáj...

Előttünk ismét a Székelykő, alattunk pedig Torockó

Egy szakaszon még a Vidalykő irányába mentünk - erre még nem jártunk....

Háttérben a Mészárszéktető - mögötte az Aranyos folyik

Búcsú a torockói kirándulásoktól....