Birsalmás pite

Egy szelet a pitéből

Még szeletelés előtt 🎂

Innen jött az ötlet, megtetszett a pite tetejének a kialakítása és a tölteléke a birsalmával, amit aztán a saját pitetésztámmal sütöttem meg. Nagyon finom lett, ha szeretitek a birset, süssétek meg.... 😋

Hozzávalók nálam, egy 23 cm átmérőjű formához, a tésztához: 25 dkg liszt, 1 teáskanál sütőpor, 12 dkg margarin, 6 dkg cukor, 1 tojás,
a töltelékhez: 2 nagyobb birsalma, ízlés szerint cukor, pár szem szegfűszeg, 1 púpozott kiskanál étkezési keményítő, 1 evőkanál búzadara,
tetejére: porcukor.

Elkészítése:

A tésztához a lisztet összekevertem a sütőporral, majd jól összegyúrtam a margarinnal, a cukorral és a tojással. Fél óráig hűtőben pihentettem.
A birsalmát megmostam, feldaraboltam, és héjastul feltettem főni a cukorral és a szegfűszeggel, majd puhára főztem annyi vízben, hogy ellepje a gyümölcsöt.
Kevés főzővízében elkevertem a keményítőt, és besűrítettem vele. Belekevertem a búzadarát is, kicsit főztem még együtt, majd langyosra hűtöttem.
A tésztát nagyobb kerek lappá nyújtottam, és kibéleltem vele a kivajazott formát. Körben levágtam a felesleget, beleöntöttem a tölteléket és elsimítottam rajta. A maradék tésztát ismét összegyúrtam, kisodortam, csíkokra vágtam, tetszés szerint berácsoztam a tetejét, illetve a közepére egy kis virágot alakítottam ki.
Előmelegített sütőben kezdetben közepes, majd mérsékelt lángon (tűpróbáig) megsütöttem.
Langyosra hűtve, porcukorral megszórva szeleteltem fel.

A birs főzése

A forma kibélelése a tésztával

Már benne a töltelék

Sütés előtt, teteje berácsozva és kidíszítve

Sacher torta

Tegnap sütöttem ezt a tortát a névnapomra 😊, majd a tészta három lapba való vágásától a töltelékig már a férjemmel együtt csináltuk.

Még soha nem sütöttem Sachert, talán nem is nagyon ettem még, de már egy ideje tervben volt. Nemrég sütött a lányom is egy szép és finom Sacher tortát, de ő cukor- és lisztmentesen. Tőle hallottam, hogy a tölteléket érdemes úgy készíteni, hogy egy keskeny szeletet levágni a tésztájából, ezt elmorzsolni, megkeverni lekvárral, így szaporább lesz a lekvár. És tényleg nagyon finom lett, vastag a tölteléke, szaftos, az egészet jól átjárta a lekvár íze.

Aztán nem sokkal ezután megláttam Gerdinél, a szépre megsütött tortáját, amit ő eredetileg Zsuzsánál látott meg. A hozzávalókat kicsi változtatással szinte ugyanúgy átvettem, csak én egy jóval kisebb formában sütöttem meg, így csak a fele mennyiséggel dolgoztam.

Így mindezekből elkészítettem a saját változatomat, amit köszönök mindhármótoknak........

Hozzávalók nálam, egy 18 cm átmérőjű tortához, a tésztájához: 4 tojás, 5-7 dkg étcsokoládé, 15 dkg cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 10 dkg vaj, kb. 3 kiskanál cukrozatlan kakaópor, 10 dkg liszt, fél csomag sütőpor,
a töltelékéhez: sárgabaracklekvár,
a bevonásához: 10 dkg étcsokoládé, 1 kanál étolaj,
a teteje kidíszítéséhez: aszalt sárgabarack.

Elkészítése:

A tojásokat szétválasztottam, külön edényben a sárgáját, és külön a fehérjét. A csokoládét vízgőz felett felolvasztottam. A tisztben elkevertem a sütőport.

A vajat kikevertem a cukor háromnegyed részével és a sárgájákkal, majd hozzáöntöttem a már kicsit elhűlt csokoládét és belekevertem a kakaóport.

A fehérjét csipet sóval és a többi cukorral kemény habbá vertem.

A lisztet a habbal váltakozva a csokis masszába kevertem, laza, óvatos mozdulatokkal. Kerek, kapcsos tortaformát kikentem vajjal, megszórtam liszttel, és beleborítottam a masszát. Előmelegített sütőben kb. 180 fokon tűpróbáig sütöttem. Nálam ez 35-38 perc volt. A vége felé fóliával letakartam, hogy nehogy megégjen, és ekkor már egész kis lángon sütöttem csak.

Mikor kihűlt, a tetejét levágtuk, hogy egyenes legyen, majd 3 lapra vágtuk. A levágott részt elmorzsoltam, megkevertem lekvárral, ahogy a lányomtól tanultam. Az alsó két lapot először megkentem a lekvárral, majd a keverékkel. A felsőt már csak lekvárral.

A tetejét, a harmadik lapot is meg kentem jó bőven lekvárral. Egy órányi pihentetés után a csokit az olajjal gőz fölött felolvasztottam, s a tetejére borítottam-kentem, hagyva, hogy lefolyjon az oldalára is. Tetejét aszalt sárgabarackkal díszítettem ki.

A hozzávalók kikeverése

A kisült tészta

A torta tejét már levágtuk

Férjem három részre vágja a tésztát

A lapok megtöltése. Először megkentük lekvárral...

....aztán a tésztamorzsás-lekváros keverékkel

A készre összeállított torta, a csokimáz bevonása előtt

Végezetül a lányom tortája

Birsalmás kökénylekvár

Almával dúsított kökénylekvárt, valamint csipkebogyóval és szederrel ízesítettet már főztem pár évvel ezelőtt, idén kipróbáltam birsalmával is. Nagyon finom lett, így több is lett belőle, mivel idén csak nagyon kevés csipkebogyót és kökényt tudtunk szedni.

A kökényt -  ha még nem csípte meg a dér -, ajánlatos 1-2 napra mélyhűtőbe tenni, hogy veszítsen a fanyarságából.

Hozzávalók, amennyiből most készült: kb. 45 dkg dércsípte kökény, 30 dkg csipkebogyó, 1-2 birsalma és mellé kisebb almák, összesen kb. 1 kg, cukor ízlés szerint, szegfűszeg, ánizsvirág, dzsemfix,

a tetejére: szalicil.

Elkészítése:

A kökényt és a csipkebogyót megmostam, kis száraitól megtisztítottam, vízben puhára főztem. Ezután apró lyukú szitán lepasszíroztam. A lepasszírozás után megmaradt "törkölyt" még egyszer felöntöttem vízzel, kicsit főztem, majd még egyszer átpasszíroztam

Az almát és a birset darabokra vágtam, aztán szegfűszeggel és ánizzsal ízesített enyhén cukros vízben puhára főztem, utána botmixerrel pépesítettem. 

Az így kapott gyümölcspépeket összekevertem, hozzáadtam a cukrot, és elkezdtem főzni. Közben kóstolgattam, ízlés szerint adtam még hozzá cukrot. Hogy mennyi került bele összesen nem tudom, nem mértem. Mikor már jól felforrt, és úgy gondoltam hogy a cukor is elolvadt benne, hozzáadtam 3/4 tasak dzsemfixet, kb. 5 percig főztem még erős lángon. 

Forrón üvegekbe töltöttem, tetejére késhegynyi szalicilt tettem, rátekertem az üvegekre a fémkupakot, és száraz dunsztban hagytam kihűlni.

A hozzávalók

A megfőzött kökény, csipkebogyó és az almák

A kökény közelebbről

Az erdei gyümölcsök passzírozása

Narancsos-fűszeres sütőtökös zabfalatkák

Az egy darab kettétörve...

Ha sütőtök, akkor ősz, vagy úgy is mondhatnám, ha ősz, akkor sütőtök 🍁.

Nagyon szeretjük, általában csak sütve, de már többször használtam fel süteményekbe is.

Most Aninál látam meg az ő sütőtökös zabkekszét, még nézelődtem még az interneten is, végül a saját zabkekszes alapreceptemet is felhasználtam, és mindezekből gyúrtam egy újabb finomságot.
Kisodorni, kiszaggatni nem tudtam, mert annál lágyabb, krémesebb volt a tésztám, így kanállal tettem kis halmokat a tepsibe. És keksznek sem mondhatom őket, mert annál puhábbak lettek, inkább olyanok mint egy puszedli. A fűszerektől a színük is barnábban lett - de nagyon finomak, zamatosak lettek, jól kiérződik rajtuk a narancs és a fűszerek harmonizáló ízei, melyek már nem is annyira az őszt, inkább a telet idézték fel.....

Hozzávalók nálam: 15 dkg szemes zabpehely, 10 dkg liszt (lehet vegyesen: teljes kiőrlésű búzaliszt és rozsliszt), 3 mokkáskanál sütőpor és 1 mokkáskanál szódabikarbóna, 12 dkg margarin, 10 dkg cukor (vagy ennek egy része méz), 1 vaníliás cukor, 1 tojás, 15 dkg sütőtökpép, kb. 4 szelet narancsbefőtt,
a fűszerek, az összes őrölt: 1-2 kiskanál fahéj, 1 mokkáskanál kardamom, 1 mokkáskanál gyömbér, fél mokkáskanál szegfűszeg (vagy ízlés szerint).

Elkészítése:

A zabpehely egy részét porrá daráltam, a többit egyben hagytam. Összekevertem a liszttel, sütőporral és a szódabikarbónával.

A margarint habosra kevertem a cukrokkal és a tojással, hozzáadtam a sütőtökpépet, a fűszereket, végül az apróra vágott narancsot.
Az egészet fakanállal jól átkevertem, majd sütőpapírral bélelt tepsibe kanállal halmokat raktam (aki ki szeretné sodorni, tegyen bele még zabpehely lisztet) kicsit elegyengettem, és előmelegített sütőben megsütöttem.

A liszt, a kikevert margarin, cukor és tojás, rajta a sötőtök

Már benne vannak a masszában a fűszerek, hozzá jönn még a narancs

A tepsiben, sütés előtt...

...és sütés után

Gránátalmás-mézes tejberizspuding

Finom és mutatós desszertet készítettem, mely a saját ötletemből született....

Vettem egy gránátalmát, már rég ettünk. Kezdtem gondolkodni, hogy hogy is készítsem el, mert mindenképpen valamilyen poharas desszerthez szerettem volna felhasználni. Így esett a választásom a tejberizsre, amit a szokásosnál lágyabbra főztem meg, és a kevés puding hozzáadásával pedig még krémesebb lett.

Hozzávalók, a tejberizshez: 1,75 dl rizs, 5 dl tej, citromhéj, ízlés szerint méz,
a pudinghoz: fél tasak pudingpor, 2,5 dl tej, 1-2 evőkanál cukor,
a gyümölcsök ízlés szerint, nálam: őszibarackbefőtt, sárgadinnye dzsem, cukrozott narancs, fahéj, kakaópor és 1 gránátalma, friss füge.

Elkészítése:

A rizst feltettem főni, annyi vízben, amennyi ellepi. Mikor elfőtte, hozzáöntöttem a tejet, belereszeltem a citromhéjat, és puhára főztem. Még melegen belecsurgattam annyi mézet, amennyitől megfelelően édes lett.

A pudingot a tejjel, cukorral megfőztem, majd mikor elkészült, hozzákevertem a tejberizshez.

A poharak aljába csak kis darabokra vágott őszibarack befőttet tettem, majd rákanalaztam a tejberizst. A tálba a többi befőttel, gyümölccsel, a kakaóval és a fahéjjal rétegeztem, tetejüket pedig tetszés szerint raktam ki a gyümölcsökkel.

Ludaskása hajdinával

Márton nap közeledtével ha tehetem, szoktam népi szokásokhoz kapcsolódó ételeket készíteni, libaétel, vagy éppen Márton napi édességet, mint tavaly. Vannak fent a blogomon libalevesek, itt és itt, töltött libanyak és különböző libasültek, itt és itt...

Idén a ludaskásával próbálkoztam, a rizst hajdinával kiegészítve. Nem teljesen a "szabályok" szerint készült, próbáltam a saját ízlésünkhöz igazítani. Nagyon finom lett, Márton napig még van egy kevés idő, próbálkozzatok meg vele, vagy valamilyen más libaétellel.... 😋

Márton napja és Tours-i Szent Márton élete

November 11. Márton napja, a néphagyomány szerint az éves gazdasági munkák lezárásának ideje is, egyben a téli pihenés időszaka a természet számára. Ekkor vágták le abban az évben először a hízott libákat és az újbort is ekkor kóstolták meg először.

Tours-i Szent Márton 316-ban Savaria, azaz Szombathely környékén született, és a római császár katonájaként szolgált.

Márton egy különösen hideg téli estén francia honban lovagolva megosztotta meleg köpenyét egy nélkülöző koldussal. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké is szentelték, 371-ben. Ő azonban tiltakozott megválasztása ellen. A legenda szerint egy libaólban próbált elrejtőzni, de a ludak elárulták gágogásukkal.

Fontos hittérítő munkát végzett, a pogány falvak nagy részét megtérítette. Életét csodák és gyógyulások kísérték.

A hajdina vitaminokban gazdag, E, B1 és B2-vitamintartalma jelentős. Magas rutintartalma miatt őseink a hajdinát a magas vérnyomás kezelésére gyógynövényként használták. A hajdina a régebbi korokban (és egyes területeken még ma is) a táplálkozás szerves részéhez tartozott. Leggyakrabban kását főztek belőle, a legtöbben napjainkban is csak ebben a formában ismerik, pedig a hajdina ennél lényegesen sokoldalúbb. A hagyományos hajdina ételek (hajdinaliszt, kenyér, kása, lepény) mellett alkalmas pelyhesített, puffasztott termékek, extrudátumok előállítására is.

Idézet a Wikipediáról.

A hajdinamagok, nyers állapotban

A receptet itt láttam, amit a saját ízlésünknek megfelelően átalakítva készítettem el. Megtetszett a benne lévő gomba, de főleg a hajdina, amit még nem ettünk. Finom volt, olyan mint a rizs, ha nem tudtam volna hogy hajdinát eszek, fel sem tűnt volna....

Hozzávalók: 6 db libaszárny, vagy kb. 40 dkg színhús, 1 nagy hagyma, 2-3 gerezd fokhagyma, 0,5-1 dl fehér bor, hús- vagy erőleves lé, vagy egy leveskocka, só, őrölt bors, őrölt kömény, szárított és morzsolt majoránna és zsálya, friss rozmaring és kakukkfű (ha nincs, szárított), 25 dkg gomba, 2 sárgarépa, egy marék borsó, 3-4 szál újhagyma, pritamin- vagy kaliforniai paprika, kb. 1-1,5 dl rizs és 10-15 dkg hajdina - mindkettő még főzés előtt mérve ennyi, és a kettő aránya és mennyisége ízlés szerint változtatható.

Elkészítése:

A libaszárnyakról lefejtettem a bőrt és a húst. A húst kis darabokra vágtam. (A csontból lehet levest főzni, a rajta lévő hájat pedig kisütni.)

A hagymát apróra vágtam, az olajon megpároltam, majd hozzáadtam a tört fokhagymát és a libahúst. Fehéredésig együtt pároltam-sütögettem az egészet, majd felengedtem a borral. Beletettem egy leveskockát. Sóztam, fűszereztem, és fedő alatt félpuhára pároltam. Ekkor hozzáadtam a feldarabolt gombát, és együtt készre főztem.

A sárgarépát és borsót külön edényben elkezdtem párolni, kevés olajon, és kevés hozzáadásával. Sóztam, borsoztam (adhatunk még hozzá az előzőekben felsorolt fűszerekből, amelyik kedvencünk), majd mikor már háromnegyedig megpuhult hozzáadtam a kockára vágott paprikát és a felszeletelt újhagymát.

A rizst hagyományos módon megpároltam.

A hajdinát jó kétszeres sós vízben megfőztem. Gyorsan, kb. 8-10 perc alatt puha lesz. 

Leszűrtem, hozzákevertem a rizshez, majd mindent, a húst és a zöldségeket is óvatos mozdulatokkal összekevertem, és már tálalható volt.

A libaszárnyak

A hús párolása

Már hozzáadva a gomba

A zöldségek párolása

A megfőtt hajdina - akkor jutott eszembe a fényképezése,
mikor a nagy részét már belekevertem a rizsbe, azért ilyen kevés 😀