Augusztus 28. és szeptember 3. között jártuk a csodálatos Zemplén tájait, másztuk sziklás hegyeit, és minden nap - hol jobban, hol csak kellemes elfáradva -, de újabb élményekkel gazdagodva tértünk vissza a szállásunkra, ami a kényelmes, szép kilátással rendelkező Marianna Apartmanban volt, Telkibányán.
Már harmadszor nyaraltunk a férjemmel ebben a szép fekvésű egykori bányászfaluban, ahol régen még aranyat is bányásztak. Először még fiatalon, 39 évvel ezelőtt - hű de nagyon rég volt, amikor ki tudja miért 😊, de valahogy sokkal könnyebben ment a hegymászás. Talán azóta megnőttek a hegyek, de lehet hogy csak mi öregedtünk meg? 😅😆
Akkor, 1983-ban az egykori Károlyi-vadászkastélyban laktunk, ami a szocializmus idején olcsó turistaszállóként működött, napjainkban pedig Ezüstfenyő Hotel néven 3 csillagos luxus szálló lett belőle.
Másodszor 5 évvel ezelőtt nyaraltunk itt, akkor már ugyanebben a Marianna Apartmanban. Az is egy nagyon jól sikerült utazás volt, szintén jó idővel. Most is kellemes időjárást fogtunk ki, nem volt 40 fokos kánikula, és az esők is elkerültek minket.
Sokat sétáltunk Telkibányán: jártunk a múzeumban, az Ósva-völgyében, az Alexandriai Szent Katalin-ispotálynál és kápolnánál, aztán a közelében lévő Turul madárnál, valamint a faluban...
De vonzottak a messzebbi tájak is, az első nap mindjárt Regéc vára, aztán sziklás hegycsúcsok, a Nagy-Amadé magas, meredek hegytetője, a gyönyörű kilátású Kerek-kő, Arka kicsi kedves faluja, felette a csodálatos Gereblye-kővel, Rákóczi szülőkastélya Borsiban (jelenleg Szlovákiában), a sátoraljaújhelyi Magyar Kálvária a Szár-hegyen, egykori riolit kőfejtő, látványos bányató és borospincék....
Akit érdekel ez a szép vidék, és szeretne több képet látni róla, az kísérje figyelemmel az Észak-Magyarország blogomat, oda töltök fel részletesen a többi képeinkből, amit már el is kezdtem. Ide csak "néhányat" hoztam kedvcsinálóként abból az 1600 felvételből, amit egy hét alatt készítettünk. Itt most rengeteg kimaradt, a legszebbekből is.....
Természetesen a táj szépségeit élőben átélni a legjobb, ezért invitálok mindenkit, akinek módja van valamikor odautazni. Ezeken a helyeken kívül tudom ajánlani még a Füzéri várat, Boldogkő várát, Sárospatakot, a Megyeri-hegyi tengerszemet, a kisvasutat Kőkapuig, Füzérradványt és Tokajt, Tarcalt is felkeresni. Ezeket 2017-ben végigjártuk, most kimaradtak, mert voltak új látnivalók.
A felvételek 2022. augusztus 28. és szeptember 3. között készültek.
1. nap - Regéc vára, a Rákócziak egykori sasfészke
A Regéc fölé magasodó 639 m magas vulkáni kúpon álló regéci vár a Zempléni-hegység egyik legnépszerűbb kirándulóhelye, amit mi is már az odautazásunk napján felkerestünk. Már a délelőtti órákban ideértünk. A Várhegyet mi Mogyoróska felől közelítettük meg, és egy kb. 1,5 km-es erdei úton kapaszkodtunk fel a várhoz.
Mikor 1983-ban itt jártunk, alig valami látszott a romokból, mindent benőtt a gaz, bokrok, fák, a toronyból csak egy csonk látszott, semmi más érdemleges.... Most pedig sokáig bóklásztunk a hatalmas, szépen felújított várban, ahol II. Rákóczi Ferenc fejedelem töltötte gyermekkorát.
 |
Még a vár bejáratán kívül....
|
 |
...és már a falakon belül
|
 |
Kalodában - szerencsére hamar kiszabadultam
|
 |
Ezek mi vagyunk - ha valaki még nem ismerne 😀
|
 |
Két kép a kiállításról. Ez egy korabeli berendezett konyha....
|
 |
....ez pedig egy makett konyhája
|
 |
Rákóczi fából kifaragva
|
 |
Regéc zászlaja a várban
|
Telkibánya, ahol egy hétig laktunk...
...és ahol sokat sétáltunk, és ahonnan jártuk körbe a vidéket, van amikor csak gyalog, de legtöbbször autóval.
Telkibánya egykor arany- és ezüstbányászata révén volt világhírű,
ma csodálatos természeti környezete vonzza a látogatókat. Valamikor
“aranygombos Telkibánya” néven emlegették a falut, a legenda szerint
ugyanis a nemesfém-bányászat fénykorában arannyal vonták be a
templomtorony gombját.
 |
Kilátás az apartmanunk erkélyéről. Minden reggel ez a szép látvány fogadott bennünket
|
 |
A Marianna Apartman, úszómedencével
|
 |
Az apartman felső szintjén, középen laktunk, ahonnan a férjem integet
|
 |
A konyhánk, ahol mindennap reggeliztünk a hazulról hozott elemózsiából....
|
 |
...és az erkély, ahol esténként vacsorázni szoktunk, nagyrészt
szintén hazaiból. Most épp egy csilis bab volt a soron 😋
|
 |
Már az Érc- és Ásványbányászati Múzeumban járunk....
|
 |
| Az első magyar porcelángyár egykori épületében működő múzeumban makettek
mutatják be a bányászat középkori technikáját, valamint a telkibányai
kőedényeket, porcelánokat, magyarországi ásványokat és még sok mást.... |
 |
Kitömött állatok is vannak kiállítva....
|
 |
...és sok szép régi porcelán is
|
 |
A múzeum melletti parkban fából faragott bányászok....
|
 |
Az Ósva-völgy bejáratánál, a Cser- hegy lábánál egy kúp alakú 7-8 méter
magas szikla áll közvetlen a tövében egy langyos vizű forrással.
Ez az egyik
legszebb és különleges tanúja a környéken végbemenő
utó-vulkáni működésnek. Földtanilag is különleges képződmény, hiszen a
több tűsziklától eltérően anyaga nem perlit, hanem kemény, kovásodott riolit.
Feltehetően ez a környék legfiatalabb utó-vulkáni képződménye, ami
gyakorlatilag még mindig aktív. Erre utal a forrás langyos vize.
A köznyelv Gejzír-kútnak hívja.
|
 |
A kút közelében egy riolit folyás. Tovább az Ósva-völgyében...
|
 |
Középkori vízduzzasztógát maradványai, amely hazánk legrégebbi vízduzzasztó kőgátja.
A nemesércek őrléséhez, mosásához használták.
|
 |
Egy perlitoszlop a völgyben.
Feri próbálja arrébb tolni, de nem sok sikerrel 😀
|
 |
| Az Alexandriai Szent Katalin-ispotály és kápolna |
 |
Szent Katalin fából faragva, és egy másik Katalin 😊
|
 |
Nem messze a kápolnától magasodik a Turul-szobor.....
|
 |
A szobor lentről nézve...
|
 |
...és kilátás Telkibányára a Turul mellől
|
 |
Egy kedves életkép
|
 |
Egy szálloda hangulatos kertje
|
2. nap - kirándulás a 650 m magas Nagy-Amadéra és az Aba nemzetség várának romjaihoz,
az Amadé-várhoz
A megérkezésünk utáni első napra frissen, fiatalosan mindjárt egy nehéz túrát választottunk. 😊
Az Ezüstfenyő Hotel mellől indultunk a piros sáv jelzésen, ami először a gönci pálos kolostorromhoz vezet. Innen folytattuk utunkat a Nagy-Amadé tetejére, ami már nehéz szakasz volt. Vadregényes, sűrű erdő, tele kövekkel, kidőlt fákkal, erős emelkedésekkel, lejtőkkel, kis patakokkal, amin úgy kellett átugrálni. Közben egy hegyet is meg kellett mászni, aztán ismét le. A Nagy-Amadéra az utolsó szakasz volt a legnehezebb, erősen emelkedett az út.
Az egész út amit megtettünk 16,5 km volt, szintben pedig 590 m volt. Így elmondhatjuk, hogy ez egy igazi kihívás volt!
 |
Az egykori Károlyi-vadászkastély, az Ezüstfenyő Hotel - erről írtam a bevezető leírásomban.
Innen indult a túránk....
|
 |
Az erdőben megbúvó gönci pálos kolostorrom, ahol sokáig mászkáltunk a romok között....
|
 |
Még most is vannak lenyűgöző maradványai
|
 |
A vadregényes erdő, ahol még madár sem jár....
|
 |
Először az Amadé-várat kerestük fel. Itt sem volt könnyű a haladás....
|
 |
Várnak ugyan semmi nyoma, de állítólag egy oszlop-torony maradvány még áll
|
 |
Egy érdekesség: mikor itt bóklásztunk a hatalmas sziklák között, a meredek ösvényeken,
SMS érkezett a Yettel-től. Felhívták a figyelmemet a 112-es segélyhívószámra, és további jó utat kívántak. Ők már tudták akkor, figyelték, hogy veszélyes helyen járunk. Mi csak próbáltunk a
nehezen járható sziklás terepen két lábon maradni, szerencsére sikeresen.... |
 |
Aztán végre feljutottunk a Nagy-Amadé tetejére, a nagy sziklaplatóra, kicsit megpihenni, de hirtelen beborult, és még dörgött is az ég. Eső szerencsére nem jött, és lefelé menet közben újra kisütött a nap....
|
 |
Mi ketten
|
3. nap - Borsi, II. Rákóczi Ferenc szülőkastélya
Pihenés képen ezen a napon átautóztunk Borsiba, felkeresni II. Rákóczi Ferenc szülőkastélyát. A kastély kívül-belül szépen felújítva fogadott, de talán kicsit
túlságosan modernre sikerült - ez csak az én véleményem...
Végigjártuk a kiállítótermeket, aztán folytattuk utunkat Sátoraljaújhelyre....
 |
A kastély kívülről
|
 |
A bejárat közelében Rákóczi mellszobra, tele piros-fehér-zöld szalagokkal, koszorúkkal
|
 |
Emléktábla a kastély belső falán
|
 |
Két kép a kiállítótermekből....
|
 |
Végül egy távlati kép a kastélyról és udvaráról
|
3. nap - tovább Sátoraljaújhelyre, fel a Szár-hegyre a Magyar Kálvária stációi mentén
Sátoraljaújhelyre érkezve ismét túrabakancsba bújtam, hogy könnyebben tudjak feljutni a Szár-hegy tetejére. Végigjártuk a Magyar Kálváriát a stációk mentén, s közben gyönyörködtünk a kilátásban is.
A kálvária közadakozásból épült, 1936-ban, Trianon után a 16. évben. A történelem viharai a Magyar Kálvária együttesét csaknem teljesen megsemmisítették. 1989-ben civil kezdeményezésre megkezdődött a helyreállítása. A felújítás 2015-ben fejeződött be.
Felmenni nem nehéz, de oda-vissza így is 7,4 km-t tettünk meg, és szintben csupán 220 m-t. Mint írtam az elején, ez pihenő nap volt 😊
 |
Elindulunk a kálvárián
|
 |
Centenáriumi Turul, a Szár-hegy oldalában
|
 |
Kilátás a Turul mellől Sátoraljaújhelyre
|
 |
Feri az egyik stáció mellett.
Csíkszereda - Sepsiszentgyörgy - Székelyudvarhely emlékére.
|
 |
| A Szent István kápolna a Szár-hegy fennsíkján |
 |
Szemben az 514 m magas Magas-hegy
|
 |
Az új kilátóterasz, ahonnan gyönyörű a kilátás a környező hegyekre
|
 |
A kápolna távolabbról
|
Estebéd Pálházán
Sátoraljaújhelyről hazafelé menet Telkibányára megálltunk Pálházán, a Tölgyfa vendéglőnél, hogy együnk egy jót a helyi specialitásból...
 |
Túrós sztrapacska Pálházi módra....
|
 |
...és csokoládés málnás szuflé
|
4. nap - Arka, a bájos kis falucska, s felette a páratlan szépségű sziklaképződmény,
a Gereblye-kő
Ezen a szép napsütéses napon
Arkára látogattunk el.
Melinda, a Gerdi süti blog írója szintén itt járt a családjával a nyáron, s a nála látott képek alapján nagyon megtetszett ez a szép, gondozott, hegyek közt megbúvó csöpp falu, melynek lakossága a 100-at sem éri el. Tulajdonképpen ő adta az ötletet, amit itt most szeretnék is megköszönni neki!
Először itt sétáltunk egy kicsit, majd a GPS segítségével nekiindultunk a hegynek.
Még otthon nézegettük az internetet, s találtunk a közelében egy különleges sziklás kilátópontot, a kb. 550 m magas Gereblye-követ. Végig jelzetlen úton haladtunk, nagyrészt az ÉMÁSZ villanyvezetéke alatt, mintha a Magoska-hegyre mennénk, de kb. félúton balra egy kiágazás vezet a sziklákhoz.
Elég könnyen megtaláltuk a sziklákat, s nem győztük csodálni! Sokáig tartózkodtunk itt, hol lejjebb, hol feljebb kapaszkodtunk, gyönyörködtünk a kilátásban, és még egy aranyos kisegeret is láttunk az egyik sziklán.
Az út fel a sziklákhoz és le kb. 7,5 km volt, szintben pedig 330 m.
 |
Arka címere fából kifaragva, a falu bejáratánál
|
 |
Szép kilátás a templomra
|
 |
Fából faragott honvéd
|
 |
S már fent a Gereblye-kőnél, alattunk jobbra kicsit látszik Arka is
|
 |
A kisegér, talán az volt 🐁
|
 |
Feri már lejjebb ereszkedett a sziklákon...
|
 |
Én még fent ücsörgök
|
5. nap - a Kerek-kő, mely a Zemplén egyik legszebb panorámájú kilátópontja
Mai utunkat Újhutáról indítottuk, s innen gyalogoltuk fel a 494 m magasan lévő Kerek-kőhöz. A kőről minden irányban páratlan szépségű kilátás nyílik Zemplén hegyire. Csak kár hogy nagy szél fújt a szikla tetején....
Az egész út kb. 12 km volt, szintben pedig csak 175 méter.
 |
Már közel járunk a kerek-kőhöz...
|
 |
Már csak itt a jelzéseknél kell felkapaszkodni a sziklára...
|
 |
...s mögötte, vagy inkább előtte ott a szép kilátás, amit a fényképek sajnos nem tudják
teljesen visszaadni...
|
 |
Visszafelé másik úton jöttünk, ahol több mint 100 méter hosszan erdei szeder bokron álltak,
s belőlünk degeszre ettük magunkat 😀
|
6. nap - a Fehér-hegy felhagyott riolitbányája
Elérkezett az hazautazásunk előtti utolsó nap, amikor a Telkibányához közeli Fehér-hegyen kirándultunk.
Telkibánya egykor arany- és ezüstbányászata világhírű volt, de az erdőben még most is láthatóak a középkor Koncfalvának nevezett bányatelep maradványai.
Felkerestük a felhagyott riolitbányát is, ahol még mindig találhatóak szép ásványok. Aztán itt van a jegesbarlang (napjainkban már nem járható), az Aranyásók útja tanösvény, Mátyás király kútja és Szép Ilonka sírja.
 |
Koncfalva maradványai
|
 |
A riolitbánya...
|
 |
...és pár szép riolit darab....
|
7. nap - Erdőbénye bányatava
A tavat szerettük volna körbesétálni, de
bosszúságunkra nem lehetett, mert kiderült hogy külföldiek megvásárolták, és körbekerítették.....😖
 |
A szép fekvésű tó, amit csak úgy lehet megtekinteni, ha az ember felmászik a mellette
magasodó dombra....
|
 |
A táj a dombra vezető útról
|
7. nap - Tolcsva
Utolsó úti célunk Tolcsva volt. Sajnos letelt a hét, itt kellett hagyni ezt a szép vidéket, ahol még sok helyre el lehetett volna menni. De még itt voltunk Tolcsván, végigsétáltuk a települést, megnéztük a templomot, a kastélyokat, és persze a pincéket....
 |
| A katolikus templom, előtte a Nemzeti Összetartozás Emlékpark |
 |
| Templombelső.... |
 |
Wass Albert emlékköve a parkban
|
 |
A Kurucz-kastély, a templom mellett
|
 |
| A Tolcsvai Szirmay-Waldbott Kastély |
 |
Egy hangulatos borház...
|
 |
...de mi inkább egy családi pincészetbe tértünk be, és kóstoltam, aztán vettünk nagyon finom borokat...
|
 |
...a Vojnár László Családi Pincészetben
|
 |
Búcsú a Zemplén-hegységtől, a sok szép látnivalótól, a szőlőtől és a bortól.....
|
.jpg)
