Tyúkhúsleves cipóban

A leves a cipóban tálalva

Kicsit közelebbről...

Kati blogszülinapi játékot hirdetett, melyre ezzel a levessel készültem. Olyan étellel lehet benevezni, mely valamilyen irodalmi műben szerepel. Én egy Mátyás királyos mesét választottam, melyben tyúkhúslevest főz egy anyóka. 

Akinek van néhány perc ideje, annak ajánlom, hogy olvassa el a bejegyzésem végén lévő kedves kis mesét, mely kicsiknek és nagyoknak egyaránt szórakoztató és tanulságos....

Kicsit utánanéztem a történelemnek is, kiderült, hogy Mátyás menyegzőjén a 24 fogásból az első egy fehér cipóban tálalt kappan leves volt. Már abban az időben is sokféle zöldséget és fűszert használtak. Már ismerték a szegfűszeget, borsot, szerecsendiót, gyömbért, sáfrányt, fahéjat..... Egy helyen ezt olvastam a korabeli királyi esküvőről: "Hogy a húslének kellemes ízt adjunk, különféle zöldségneműeket vetünk bele, jóféle fűszerszámokkal egyetemben". De olvashatunk érdekességeket Mátyás idejéből a magyar konyháról  itt is.

A mese lényege, hogy az anyóka annyi aranyat kap, ahány zsírszem gyöngyözik a leves tetején.....

Hozzávalók, a leveshez: csirke- vagy tyúk aprólék, vagy akár egy fél tyúk, 2-3 sárgarépa, 1-2 fehérrépa, egy darab zellergumó, 1 hagyma, 3-4 db kelbimbó, egy darab karalábé, petrezselyem- és zeller- vagy lestyánlevél, só, szemes bors, szegfűbors, borókabogyó, egy darabka friss gyömbér, a 

4 db cipóhoz: 50 dkg kenyérliszt, 2,5-3 dkg friss élesztő, kb. 3,5-4 dl langyos víz, 2 kiskanál só, egy kiskanál cukor.

Elkészítése:

A húst feltettem főni hideg vízben a sóval és a fűszerekkel, a répákat csak később adtam hozzá, mert azok rövidebb idő alatt főnek meg, mint a tyúk. A kelbimbókat még később tettem bele, ezeknek sem kell sok idő, hogy megpuhuljanak. A kész levest leszűrtem, és csak az asztalnál, közvetlenül az étkezés előtt mertem bele a cipókba.

A cipókhoz a lisztet elkevertem a sóval, közepébe morzsoltam az élesztőt, ráöntöttem a langyos vízből, megszórtam a cukorral, és vártam míg feljön az élesztő. Ezután a többi vízzel jól bedagasztottam és kelni hagytam. A megkelt tésztából megformáztam a cipókat, tetejüket bevagdostam, és a tepsiben még 15 percig kelni hagytam. Ekkor megkentem vízzel, és előmelegített sütőben megsütöttem. A kisült, forró cipókat még egyszer lekentem a vízzel, majd amikor kicsit már kihűltek, a tetejüket levágtam, belsejüket kivájtam. A levest csak közvetlenül étkezés előtt mertem bele, hogy minél kevésbé ázzanak el.

Finom lett így együtt, bár Mátyás korában biztosan másképp készült, de az akkori ízeket felidézni már úgysem lehet.....

A cipók a második kelesztés után, sütésre készen

A kisült cipók

Mátyás és az anyó

 

Mátyás király vadászgatott egy rengeteg erdőben társaival. Délfelé járt az idő, készítette a szakács az ebédet, de Mátyás az idő alatt úgy elcsámborgott, hogy eltévedt. Ráesteledett, de még mindig nem lelte barátit. Elfáradt, elcsigázódott, mikor megpillantott egy pislogó fényt. No, oda már bemegy, megpihen éjszakára. Egy öreg anyóka lakott ott.

Beköszönt:

- Adjon isten jó estét, édes öreganyám!

- Adjon isten neked is, fiam! Mi járatban vagy?

- Eltévedtem. Vadásztam társaimmal, de sehogy nem találom őket.

- Édes fiam, a sötétben már úgysem találod meg őket, ha a világosban nem találtad. Itt van ez a dikó, ezen megpihenhetsz reggelig. Vacsorát nem tudok neked adni... De várjál csak, van egy tyúkom, azt levágom.

Levágta az anyóka a tyúkot, megkopasztotta, főzött belőle jó húslevest. Megmelegedett Mátyás szíve, mikor eléje tette az anyóka a párolgó, finom levest. Megolvasta hány zsírszem gyöngyözik a leves tetején, és azt mondta:

- Tudod-e, anyóka, ki vagyok én? Bizony Mátyás király.

- Ó, fiam, ne haragudj rám, nem ismertelek meg, és királyhoz illően meg sem tiszteltelek.

- Nagyon elégedett vagyok, anyókám, mert egyetlen tyúkodat is levágtad a vendégnek, és megfőzted levesnek. Most annyi aranyat kapsz tőlem, ahány zsírcsepp gyöngyöződik a levesed tetején.

Elővette Mátyás király a pénzes zsákját, és híja nélkül kiszámolta az asztalra az aranyakat.

No, erre betoppantak vadásztársai.

- Jaj, királyunk, az egész erdőt bejártuk érted! Miért jöttél ilyen messze tőlünk? Nagyon aggódtunk érted.

Közben meglátták az asztalon a sok aranyat, megtudták, miért kapta az anyóka a gazdag jutalmat.

"No - gondolta magában a kuktája -, majd főzök én a királyomnak olyan zsíros levest, hogy nem győzi nekem az aranyakat olvasni a zsákjából."

Hazamentek. A kuktája mindjárt másnap elkészítette a tyúkhúslevest, feltálalta. Mátyás király sejtette, honnan fúj a szél, hát méregbe gurult:

- Te kukta, elrontottad a levest, ehetetlen, mert csurom zsír az egész. Többet nem leszel a kuktám, amerre akarsz, arra mehetsz!

Lekókadt fejjel hagyta ott a kukta a királyi udvart. Sok aranyat akart, de nem kapott semmit.