Márton napi libaleves

A népi mondás úgy tartja, hogy aki Márton napján nem eszik libahúst, az egész évben éhezni fog.
Remélem mi nem fogunk....

Hozzávalók: egy liba apróléka (farhát, szárny, nyak....), só, 2-3 sárgarépa, 1-2 fehérrépa, egy darab zellergumó, 3-3 csiperke gomba és bimbóskel, petrezselyem- és lestyán zöldje, 1 kisebb hagyma, pár szem szemes bors, köménymag, borókabogyó és szegfűbors, 1-2 csipet őrölt szerecsendió, gyömbér, kurkuma és sáfrányos szeklice virág, 1-2 szárnyas leveskocka vagy házi ételízesítő,
a grízgaluskához: 1 tojás, annyi gríz, amennyit felvesz a tojás, egy-két csipet szódabikarbóna és só.

Elkészítése:

A farhátról leszedtem a sok hájat (jó lesz tepertőnek kisütni), a szárnyakról lefejtettem azt a kevés húst, ami volt rajta, kis kockákra vágtam és a csontokkal együtt hideg vízben feltettem főni. Sóztam, fűszereztem, beletettem a hagymát, és kis lángon, hogy épp hogy gyöngyözzön a leves, és jó 1 órát főztem. Ezután kerültek bele a répák, majd újabb idő leteltével a gombák és a kelbimbók, mert ezeknek kell a legrövidebb főzési idő.

Mikor minden megpuhult leszűrtem a levest, a zöldségeket kisebb darabokra vágtam, és belefőztem a grízgaluskát. 

A tojást kicsit felvertem, elkevertem benne a sót, a szódabikarbónát és annyi grízt, amennyit felvett. Kiskanállal beleszaggattam a forró levesbe.

Tálaláskor aprított friss petrezselyemmel szórtam meg.

Márton napja és Tours-i Szent Márton élete

November 11. Márton napja, a néphagyomány szerint az éves gazdasági munkák lezárásának ideje is, egyben a téli pihenés időszaka a természet számára. Ekkor vágták le abban az évben először a hízott libákat és az újbort is ekkor kóstolták meg először.

Tours-i Szent Márton 316-ban Savaria, azaz Szombathely környékén született, és a római császár katonájaként szolgált.

Márton egy különösen hideg téli estén francia honban lovagolva megosztotta meleg köpenyét egy nélkülöző koldussal. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké is szentelték, 371-ben. Ő azonban tiltakozott megválasztása ellen. A legenda szerint egy libaólban próbált elrejtőzni, de a ludak elárulták gágogásukkal.

Fontos hittérítő munkát végzett, a pogány falvak nagy részét megtérítette. Életét csodák és gyógyulások kísérték.

397. november 8-án Tours-ban halt meg. A hagyomány szerint november 11-én volt a temetése.

Forrás a Wikipediáról és innen.