Augusztus elején hét csodás napot töltöttünk a Felvidéken, a Kis- és a Nagy-Fátra ölelésében, melyek az Alacsony-Tátra szomszédságában magasodnak. A két Fátra között elterülő Turócszentmártonban volt a szállásunk, aminek - talán az egyetlen igazi - látványossága a Falumúzeum, ami nagyon tetszett nekünk. De más érdemleges látnivalóval nem büszkélkedhet a város, 90 %-ban blokk épületek, a régebbiek pedig még a szocializmus maradványai. Kivéve a városközpont a sétálóutcával, ami elfogadható. Pedig azt hittem, talán a nevéből ítélve, hogy egy szép, patinás régi magyar város fog fogadni minket. De az apartmanunk tiszta, jól felszerelt volt, csak sajnos a 4. emeleten laktunk, ahova az 56 lépcsőt naponta megmászni egy kicsit fárasztó volt, főleg amikor fáradtan hazatértünk az egész napos túrázásból.
Itt nyugodtan tudtunk reggelizni az otthonról hozottakból, és kényelmesen vacsorázni a kellemesen fárasztó nap után. Főleg az otthon főzött-sütött majd lefagyasztott finomságok kerültek az asztalunkra, egy-két konzervvel tarkítva, mert vannak amiket kimondottan szeretünk. És persze ott voltak a finom szlovák sörök, amikből nagyon-nagy a választék náluk, így minden este kellett tesztelni egy dobozzal 😋. Náluk főleg Coop áruházak - a jó szomszéd 😁 - voltak, egy valóban a szállásunk szomszédságéban .
A Fátra úgy tűnik kissé kevésbé keresett turisztikai célpontja a turisták körében - bár itt is elég sokan voltak, főleg a 1709 m magas Nagy-Krivánon. A legtöbben valószínűleg a Magas-Tátrát keresik fel, vagy a szomszédságában lévő Alacsony-Tátrát - mi is voltunk már mindkettőben.
De itt a Fátrában is vannak gyönyörű tájak, magas hegyek, ha nem is olyan magasak mint a Tátrában, de megmászni őket szintén kell az erő. A gyönyörű, vadregényes völgyekben (dolinákban) megállás nélkül sietnek lefelé a zúgó patakok, tápláljál őket zuhatagok is. A hosszan folyó, kanyargó Vág fölött pedig az égbe nyúló kőszirtekre épült középkori magyar várak évszázadok óta őrzik a múltat.
A könnyűtől a nehéz túráig itt mindenki választhat magának megfelelőt. És ott vannak a felvonók (lanovkák) is, melyek segítik a hegyekre való feljutást, amivel Eurót ugyan nem, de sok időt és persze erőt, fáradságot spórolhatunk meg 😅. Két hegynél mi is beültünk a kabinba, ahonnan még természetesen tovább tudtunk felfelé kapaszkodni.
Mi inkább a könnyű túrákkal szimpatizáltunk, de volt köztük közepesen nehéznek titulált hegy is, a Nagy-Kriván (nem az a Kriván, ami a Magas-Tátrában van), aminek a csúcsára való felmászást semmiképpen nem hagytuk volna ki - az valami csodálatos volt, alattunk körben a többi heggyel.
Az időjárás is pont megfelelő volt. Nem volt kánikula, de eső nem esett egyszer sem! A reggelek frissek, csípősek voltak, 8-13 fokkal, a nappalok kellemes, naposak, max. 25-28 fok, de fent a két magas hegyen valószínű a 20 fokot sem érte el, mégis volt, hogy így is melegünk lett. Vasárnap mikor jöttünk haza, a Fátrától délre már 36 fokot is mutatott a hőmérő, ami túrázáshoz, hegymászáshoz nagyon sok lett volna.
Így elmondhatjuk, hogy nagy szerencsénk volt!
Még egy kis statisztika, amit megtettünk a hét folyamán: autóút kb. 1000 km, gyalogosan 68 km volt, és szintben kb. 1700 méter.
Az utunk során közel 2000 képet sikerült megörökítenünk, amiből nehéz volt a választásom, nem akartam ide a Konyhás blogomra túl sokat feltenni, de mégis 118 db lett belőle.
Akit viszont bővebben érdekelnek a hegyek, várak, a túráink.... az kövesse nyomon a feltöltéseimet az
Észak-Magyarország, Felvidék blogomon, ahol sokkal több kép látható Nagy-Magyarországnak e csodálatos vidékről.
Már el is kezdtem a Fátrában készült képeink válogatását, és részletes feltöltését.....
A felvételek 2025. augusztus 4-10. között készültek.
1. nap
Léva vára
Ez az alföldi vártípus a XIII. század végéről származó látványosság. Sziklás, vulkanikus nyúlványra építették a Garam folyó mocsárvidéke fölé, hogy védje a bányavárosok felé vezető útvonalat.
A vár területe jelenleg a Barsi Múzeumnak ad otthont (amit mi kihagytunk), de munkák jelenleg is folytak a vár területén, így csak kívülről tudtuk megcsodálni.
 |
| A vár még az utcáról nézve |
 |
| A vár bejárata |
 |
| ...és a bejárat belülről nézve - velem |
 |
| A vár panorámája |
 |
| Szentháromság-szobor közel a várhoz |
Turócszentmárton, a Falumúzeum
A Falumúzeum az egyik legnagyobb néprajzi kiállítás Szlovákia területén. Az idelátogatók megismerkedhetnek a hagyományos népi építészet elemeivel, valamint az egyedi építészeti stílusjegyekkel egyaránt.
A falumúzeum hűen ábrázolja az egykori mindennapokat, a XIX. század második felétől és a XX. század elejéig. A házak egy részébe be is lehet menni, de nem mindegyikbe.
A múzeum nagy területen fekszik, úgyhogy sok időt lehet eltölteni itt. Mi még a szálláshelyünk elfoglalása előtt látogattunk el ide....
 |
| Egy iskolabelső |
Megérkeztünk Turócszentmártonba - a szállásunk és egy-két séta a városban, az egy hét alatt
Az apartmanunk ebben a lakóháztömbben volt, a 4. emeleten. Lift sajnos nem volt, de itt a környéken szinte mindegyik lakóépület csak ilyen magas volt, így valószínű el lehetett spórolni a liftet. De a házak többsége valamilyen színűre be van festve, így egy kicsit mutatósabbak.
 |
| Ebben a házban laktunk |
 |
| A szobánk, mögötte a konyha, és a fürdőszoba is teljesen megfelelő volt |
 |
| A sörök, amiket ittunk a vacsoránkhoz, vagy mondhatnám estebédünkhöz |
 |
| Városképek.... |
 |
| A hegyek csak egy karnyújtásnyira vannak |
 |
| Országh Pál (1849-1987) költő arcképe, aki magyar apától és szlovák anyától származott |
 |
| Karol Plicka (1894-1987) csehszlovák fotós |
 |
| A város főtere, sétálóutcája, Ferivel.... |
 |
| Ez a néhány régi épület, ami némi látványosságot nyújt a városban... |
 |
| Ez a ház is szebb napokat élt egykor 😟 |
 |
| Én, a Jánosik-szoborcsoport előtt |
 |
| A Szent Márton templom |
2. nap
A Nagy-Krivánra való felkapaszkodás
A második napunkon rögtön a Kis-Fátra legmagasabb hegyén, a Nagy-Krivánon túráztunk, mely igen népszerű célpont a túrázók körében.
A hegyre Terhely (Terhova) közeléből indultunk a lanovkával, 600 méterről 1520 méterre, majd innen gyalog mentünk tovább, egészen a 1709 méteres csúcsára. Itt fent már sziklás a terep. Ez gyönyörű volt! Fárasztó, de megérte!
Innen lemenet félúton elkanyarodtunk egy újabb turistaúton, a "Kunyhó a kenyér alatt" elnevezésű menedékházig. A Kenyér egy másik hegycsúcs neve. Ide végig lefelé vezetett az út, a kilátás itt is nagyon szép volt, csak az volt a kár, hogy vissza is kellett menni, egyfolytában az emelkedő úton.
Nagyon szép nap volt ez, mint a többi is lesz majd...
 |
| A lanovka kabinjai, ilyennel jöttünk mi is fel |
 |
| Már alattunk a felvonó állomás |
 |
| Már egyre feljebb - érdekes volt a felhőben gyalogolni..... |
 |
| ....de aztán gyorsan újra kisütött a nap. Én a hegycsúcs táblájánál! |
 |
| Kilátás fentről |
 |
| Itt mi vagyunk 😊 |
 |
| Mi is indulunk már lefelé.... |
 |
| Már a menedékház felé.... |
 |
| ....ahova meg is érkeztünk |
 |
| A Kenyér nevű hegycsúcs |
 |
| Nagyon szép és finom áfonyákat láttunk és ettünk is 😋 |
 |
| Egy utolsó felvétel lefelé a kabinból |
3. nap
A vadregényes Gader-dolina
Harmadik napunkon pihenésképpen nem másztunk meg nagyobb magaslatokat, csak egy gyönyörű, vadregényes dolinában - völgyben - jártunk, és "csupán" 20 km-t gyalogoltunk.
Felettünk a hegyoldalban és mellettünk kisebb, nagyobb, vagy éppen hatalmas sziklák kísérték utunkat, alattunk csörgedezett, zubogott a patak, hol ráérősen, lomhán, hogy kisebb vízeséseket alkotva.
 |
| A dolina bejárata |
 |
| Mellettünk a patak... |
 |
| Feri már az "Ördög kapujában" áll 👿 |
 |
| A víz végig csodálatosan tiszta volt |
4. nap
Túrák virágos mezőkön, a Zólyom-csúcson, Dóvalnál (Donovaly-nál)
Ezen a napon a Nagy-Fátrába, az ismert síparadicsomba láttunk el, Donovalyba, azaz régi magyar eredeti nevén Dóvalba. Ide is felvonóval jöttünk fel.
Egyes források szerint Donovaly már a Tátrához tartozik, mert az Alacsony-Tátra és a Nagy-Fátra találkozásánál található. De mindegy is, a fő, hogy nagyon szép hegyek, szép tájak vannak itt is, és nem csak télen, hanem nyáron is érdemes felkeresni.
 |
| A felvonó felső állomása Nová hoľa (Új hegy), innen már gyalog mentünk tovább |
 |
| A Zólyom-kő tetején, 1402 m magasan, ahova a felvonó állomástól először eléggé lefelé kellett menni, egy mély sziklás "gödörbe", majd ismét fel kellett kapaszkodni a hegy tetejére. |
 |
| Fakereszt a csúcs közelében |
 |
| Itt egy kis sziesztát tartottunk |
 |
| A zöld rétek telis-tele voltak virágokkal |
 |
| Tovább a Kis-Zólyomra |
 |
| Itt is először sokat lefelé, aztán jó magasra fel, hogy majd visszafelé a most lejtőkön megint minden erőnket összeszedve tudjunk felfelé haladni 😂 |
 |
| Ketten, a Kis-Zólyom tetején, 1372 m magasan |
 |
| Egy kis pihenő |
 |
| És már újra lent 915 méteren 😀, a felvonó alsó állomásán |
5. nap
Sztrecsény középkori vára a Vág fölött
A sok hegymászás után az ötödik napon vártúrák következtek. Bár most is kellett felfelé kaptatni, nem is keveset, mert a várak hegyszirteken épültek, magasan a Vág foyó felett.
Először Sztrecsény várát kerestük fel. A vár a XIII. században épült, a Vág kanyarulatában, szédítően, egy meredek hegyormon.
Építtetője volt a Balassa nemzetség, de tulajdonosai voltak többek között Szapolyai János, Kosztka Péter és Miklós, valamint a Dersffy család. A XVII. században a Wesselényi és Löwenburg családok birtoka. Itt vette feleségül Wesselényi Ferenc Bosnyák Zsófiát, akinek szentként tisztelt mumifikált tetemét innen vitték 1689-ben a vágtapolcai templomba.
1698-ban I. Lipót császár parancsára felrobbantották, azóta rom. Konzerválását a XX. század elején kezdték meg. Ma szépen felújítva áll a látogatók rendelkezésére, biztonságos, jól kiépített úton és lépcsőkön lehet megközelíteni a várat, és nézelődni benne, vezetéssel együtt.
 |
| A vár alatt egy középkori falu rekonstrukcióját építették fel |
 |
| A vár kapuja |
 |
| Séta a várban... |
 |
| Már a vár legmagasabb tornyából nézünk le.... |
 |
| Alattunk a Vág |
 |
| Korabeli konyha |
 |
| A vár végigjárása után elsétáltunk egy darabon a Vág partján, ahonnan nagyon szép kilátás nyílt a várra |
Óváralja Óvára, az "öreg vár"
Nem messze a Sztrecsényi vártól - a Vág másik oldalán - felkapaszkodhatunk egy másik várromhoz is. Ez ingyen látogatható, csupán az erdő szélén egy fizető parkolóban kell ismét fizetni.
Ez a vár is a XIII. században épült. Oldala fel van állványozva, de munkák - a rozsdás állványokat elnézve - már rég nem folytak. Mi is felmentünk, mint mások is, akik ekkor itt jártak, de jó volt ismét talajt érezni a lábunk alatt, mikor lejöttünk a várból 😃. Mindenesetre impozáns volt, és a kilátás is nagyon szép.
 |
| A vár még távolabbról, mikor a hozzá felvezető úton mentünk... |
 |
| ...és ráközelítve |
 |
| Megérkeztünk a várhoz, már készenlétben, hogy induljunk fel a romokhoz |
 |
| Kilátás fentről a Vágra |
 |
| Egy utolsó kép róla, már az autóból nézve |
6. nap
A meseszép Sútói-vízesés
Gyorsan teltek a napok, elérkezett az utolsó előtti napunk, ekkor egy meseszép vízesést kerestünk fel, a Sútói-vízesést. Egy dolina mentén juthatunk a vízeséshez, amely szintén vadregényes táj.
A vízesés 830 m tengerszint feletti magasságban zúdul lefelé, 38 m hosszan. Egyszerűen gyönyörű, de beszéljenek a képek.....
Miután visszajöttünk a vízeséstől felkerestük még a Szklabinyai vár romjait is, mely Turócszentmártontól csak 9 km-re fekszik.
Egy XIII. századi fából ácsolt várat a XIV. században már kőből építették, majd Luxemburgi Zsigmond megerősítette, és Mátyás király is bővítette. Az évszázadok alatt több tulajdonosa is volt, aztán a XX. századig a Révay család birtoka. 1920-ig a faluban sörfőzde működött. A trianoni diktátumig Turóc vármegye Turócszentmártoni járásához tartozott.
1944-ben
a Kántorvölgyben partizáncsoportok központja volt. 1944. szeptember
30-án a németek megtorlásul felégették a települést, de a felszabadulás
után újjáépült. Később egyre inkább elhanyagolták a várat, 1945-ben a partizánharcokban leégett, azóta pusztul.
Elérkezett az utolsó napunk is, amikor fájó szívvel, de búcsúznunk kellett Felvidéktől.
Útközben, már a kezdődő kánikulában indultunk haza. De megálltunk még egy utolsó várnál, mely felvidék legrégebbi vára, a XII. századból.
Hatalmas területen terül el, egy sziklaormon áll, amit Stibor vajda épített. Beckó vára azért kapta a "bolondvár" elnevezést, mert a legenda szerint Stibor vajda egy udvari bolondjának, Beckónak építtette.
A várban jelenleg is felújítási munkák folynak. Aki erre jár, feltétlenül keresse fel ezt a látványos várat!
