Augusztus elején hét csodás napot töltöttünk a Felvidéken, a Kis- és a Nagy-Fátra ölelésében, melyek az Alacsony-Tátra szomszédságában magasodnak. A két Fátra között elterülő Turócszentmártonban volt a szállásunk, aminek - talán az egyetlen igazi - látványossága a Szlovák falumúzeum, ami nagyon tetszett nekünk. De más érdemleges látnivalóval nem büszkélkedhet a város, 90 %-ban blokk épületek, a régebbiek pedig még a szocializmus maradványai. Kivéve a városközpont a sétálóutcával, ami elfogadható. Pedig azt hittem, talán a nevéből ítélve, hogy egy szép, patinás régi magyar város fog fogadni minket. De az apartmanunk tiszta, jól felszerelt volt, csak sajnos a 4. emeleten laktunk, ahova az 56 lépcsőt naponta megmászni egy kicsit fárasztó volt, főleg amikor fáradtan hazatértünk az egész napos túrázásból.
Itt nyugodtan tudtunk reggelizni az otthonról hozottakból, és kényelmesen vacsorázni a kellemesen fárasztó nap után. Főleg az otthon főzött-sütött majd lefagyasztott finomságok kerültek az asztalunkra, egy-két konzervvel tarkítva, mert vannak amiket kimondottan szeretünk. És persze ott voltak a finom szlovák sörök, amikből nagyon-nagy a választék náluk, így minden este kellett tesztelni egy dobozzal 😋. Náluk főleg Coop áruházak - a jó szomszéd 😁 - voltak, egy valóban a szállásunk szomszédságéban .
A Fátra úgy tűnik kissé kevésbé keresett turisztikai célpontja a turisták körében - bár itt is elég sokan voltak, főleg a Nagy-Krivánon. A legtöbben valószínűleg a Magas-Tátrát keresik fel, vagy a szomszédságában lévő Alacsony-Tátrát - mi is voltunk már mindkettőben.
De itt a Fátrában is vannak gyönyörű tájak, magas hegyek, ha nem is olyan magasak mint a Tátrában, de megmászni őket szintén kell az erő. A gyönyörű, vadregényes völgyekben (dolinákban) megállás nélkül sietnek lefelé a zúgó patakok, tápláljál őket zuhatagok is. A hosszan folyó, kanyargó Vág fölött pedig az égbe nyúló kőszirtekre épült középkori magyar várak évszázadok óta őrzik a múltat.
A könnyűtől a nehéz túráig itt mindenki választhat magának megfelelőt. És ott vannak a felvonók (lanovkák) is, melyek segítik a hegyekre való feljutást, amivel Eurót ugyan nem, de sok időt és persze erőt, fáradságot spórolhatunk meg 😅. Két hegynél mi is beültünk a kabinba, ahonnan még természetesen tovább tudtunk felfelé kapaszkodni.
Mi inkább a könnyű túrákkal szimpatizáltunk, de volt köztük közepesen nehéznek titulált hegy is, a Nagy-Kriván (nem az a Kriván, ami a Magas-Tátrában van), aminek a csúcsúra való felmászást semmiképpen nem hagytuk volna ki - az valami csodálatos volt, alattunk körben a többi heggyel.
Az időjárás is pont megfelelő volt. Nem volt kánikula, de eső nem esett egyszer sem! A reggelek frissek, csípősek voltak, 8-13 fokkal, a nappalok kellemes, naposak, max. 25-28 fok, de fent a két magas hegyen valószínű a 20 fokot sem érte el, mégis volt, hogy így is melegünk lett. Vasárnap mikor jöttünk haza, a Fátrától délre már 36 fokot is mutatott a hőmérő, ami túrázáshoz, hegymászáshoz nagyon sok lett volna.
Így elmondhatjuk, hogy nagy szerencsénk volt!
Még egy kis statisztika, amit megtettünk a hét folyamán: autóút kb. 1000 km, gyalogosan 68 km volt, és szintben kb. 1700 méter.
Az utunk során közel 2000 képet sikerült megörökítenünk, amiből nehéz volt a választásom, nem akartam ide a Konyhás blogomra túl sokat feltenni, de mégis 118 db lett belőle.
Akit viszont bővebben érdekelnek a hegyek, várak, a túráink.... az kövesse nyomon a feltöltéseimet az
Észak-Magyarország, Felvidék blogomon, ahol sokkal több kép lesz látható Nagy-Magyarországnak e csodálatos vidékről.
A felvételek 2025. augusztus 4-10. között készültek.
1. nap
Léva vára
Ez az alföldi vártípus a XIII. század végéről származó látványosság. Sziklás, vulkanikus nyúlványra építették a Gram folyó mocsárvidéke, fölé hogy védje a bányavárosok felé vezető útvonalat.
A vár területe jelenleg a Barsi Múzeumnak ad otthont (amit mi kihagytunk), de munkák jelenleg is folytak a vár területén, így csak kívülről tudtuk megcsodálni.
 |
| A vár még az utcáról nézve |
 |
| A vár bejárata |
 |
| ...és a bejárat belülről nézve - velem |
 |
| A vár panorámája |
 |
| Szentháromság-szobor közel a várhoz |
Turócszentmárton, a Szlovák falumúzeum
A Szlovák Falumúzeum az egyik legnagyobb néprajzi kiállítás Szlovákia területén. Az idelátogatók megismerkedhetnek a hagyományos népi építészet elemeivel, valamint az egyedi építészeti stílusjegyekkel egyaránt.
A falumúzeum hűen ábrázolja az egykori mindennapokat, a XIX század második felétől és a XX. század elejéig. A házak egy részébe be is lehet menni, de nem mindegyikbe.
A múzeum nagy területen fekszik, úgyhogy sok időt lehet eltölteni itt. Mi még a szálláshelyünk elfoglalása előtt látogattunk el ide....
 |
| Egy iskolabelső |
Megérkeztünk Turócszentmártonba - a szállásunk és egy-két séta a városban, az egy hét alatt
Az apartmanunk ebben a lakóháztömbben volt, a 4. emeleten. Lift sajnos nem volt, de itt a környéken szinte mindegyik épület csak ilyen magas volt, így valószínű el lehetett spórolni a liftet. De a házak többsége valamilyen színűre be van festve, így egy kicsit mutatósabbak.
 |
| Ebben a házban laktunk |
 |
| A szobánk, mögötte a konyha, és a fürdőszoba is teljesen megfelő volt |
 |
| A sörök, amiket ittunk a vacsoránnhoz, vagy mondhatnám estebédünkhőz |
 |
| Városképek.... |
 |
| A hegyek csak egy karnyújtásnyira vannak |
 |
| Országh Pál (1849-1987) költő arcképe, aki magyar apától és szlovák anyától származott |
 |
| Karol Plicka (1894-1987) csehszlovák fotót |
 |
| A város tere, sétálóutcája, Ferivel.... |
 |
| Ez a néhány régi épület, ami némi látványosságot nyújt a városban... |
 |
| Ez a ház is szebb napokat élt egykor 😟 |
 |
| Én egy szoborcsoport előtt |
2. nap
A Nagy-Krivánra való felkapaszkodás
A második napunkon rögtön a Kis-Fátra legmagasabb hegyén, a Nagy-Krivánon túráztunk, mely igen népszerű célpont a túrázók körében.
A hegyre Terhelyről (Terhová-ból) indultunk a lanovkával, 750 méterről 1520 méterre, majd innen gyalog mentünk tovább, egészen a 1708 méteres csúcsára. Itt fent már sziklás a terep. Ez gyönyörű volt! Fárasztó, de megérte!
Innen lemenet félúton elkanyarodtunk egy újabb turistaúton, a "Kunyhó a kenyér alatt" elnevezésű menedékházig. A Kenyér egy másik hegycsúcs neve. Ide végig lefelé vezetett sz út, a kilátás itt is nagyon szép volt, csak az volt a kár, hogy vissza is kellett menni, egyfolytában az emelkedő úton.
Nagyon szép nap volt ez, mint a többi is lesz majd...
 |
| A lanovka kabinjai, ilyennel jöttünk mi is fel |
 |
| Már alattunk a felvonó állomás |
 |
| Már egyre feljebb - érdekes volt a felhőben gyalogolni..... |
 |
| ....de aztán gyorsan újra kisütött a nap. Én a hegycsúcs táblájánál! |
 |
| Kilátás fentről |
 |
| Itt mi vagyunk 😊 |
 |
| Mi is indulunk már lefelé.... |
 |
| Már a menedékház felé.... |
 |
| ....ahova meg is érkeztünk |
 |
| A Kenyér nevű hegycsúcs |
 |
| Nagyon szép és finom áfonyákat láttunk és ettünk is 😋 |
 |
| Egy utolsó felvétel lefelé a kabinból |
3. nap
A vadregényes Gader-dolina
Harmadik napunkon pihenésképpen nem másztunk meg nagyobb magaslatokat, csak egy gyönyörű, vadregényes dolinában- völgyben - jártunk, és "csupán" 20 km-t gyalogoltunk.
Felettünk a hegyoldalban és mellettünk kisebb, nagyobb, vagy éppen hatalmas sziklák kísérték utunkat, alattunk csörgedezett, zubogott a patak, hol ráérősen, lomhán, hogy kisebb vízeséseke alkotva.
 |
| A dolina bejárata |
 |
| Mellettünk a patak... |
 |
| Feri már az "Ördög kapujában" áll 👿 |
 |
| A víz végi csodálatosan tiszta volt |
4. nap
Túrák virágos mezőkön, a Zólyom-csúcson, Dóvalnál (Donovaly-nál)
Ezen a napon a Nagy-Fátrába, az ismert síparadicsomba láttunk el, Donovalyba, azaz régi magyar eredeti nevén Dóvalba. Ide is felvonóval jöttünk fel.
Egyes források szerint Donovaly már a Tátrához tartozik, mert az Alacsony-Tátrához és a Nagy-Fátra található. De mindegy is, a fő, hogy nagyon szép hegyek, szép tájak vannak itt is, és nem csak télen, hanem nyáron is érdemes felkeresni.
 |
| A felvonó felső állomása Nová hola, innen már gyalog mentünk tovább |
 |
| A Zólyom-kő tetején, 1402 m magasan, ahova a felvonó állomástól először eléggé lefelé kellett menni, egy mély sziklás "gödörbe".... |
 |
| Fakereszt a csúcs közelében |
 |
| Itt egy kis sziesztát tartottunk |
 |
| A zöld rétek telis-tele voltak virágokkal |
 |
| Tovább a Kis-Zólyomra |
 |
| Itt is először sokat lefelé, aztán jó magasra fel, hogy majd visszafelé a most lejtőkön megint mindent erőnket összeszedve tudjuk felfelé haladni 😂 |
 |
| Ketten, a Kis-Zólyom tetején, 1372 m magasan |
 |
| Egy kis pihenő |
 |
| És már újra lent 915 méteren 😀, a felvonó alsó állomásán |
5. nap
Sztrecsény középkori vára a Vág fölött
A sok hegymászás után az ötödik napon vártúrák következtek. Bár most is kellett felfelé kaptatni, nem is keveset, mert a várak hegyszirteken épültek, magasan a Vág foyó felett.
Először Sztrecsény várát kerestük fel. A vár a XIII. században épült, a Vág kanyarulatában, szédítően, egy meredek hegyormon.
Építtetője volt a Balassa nemzetség, de tulajdonosai voltak többek között Szapolyai János, Kosztka Péter és Miklós, valamint a Dersffy család. A XVII. században a Wesselényi és Löwenburg családok birtoka. Itt vette feleségül Wesselényi Ferenc Bosnyák Zsófiát, akinek szentként tisztelt mumifikált tetemét innen vitték 1689-ben a vágtapolcai templomba.
1698-ban I. Lipót császár parancsára felrobbantották, azóta rom. Konzerválását a XX. század elején kezdték meg. Ma szépen felújítva áll a látogatók rendelkezésére, biztonságos, jól kiépített úton és lépcsőkön lehet megközelíteni a várat, és közlekedni a benne, vezetéssel együtt.
 |
| A vár alatt egy középkori falu rekonstrukcióját építették fel |
 |
| A vár kapuja |
 |
| Séta a várban... |
 |
| Már a vár legmagasabb tornyából nézünk le.... |
 |
| Alattunk a Vág |
 |
| Korabeli konyha |
 |
| A vár végigjárása után elsétáltunk egy darabon a Vág partján, ahonnan nagyon szép kilátás nyílt a várra |
Óváralja Óvára, az "öreg vár"
Nem messze a Sztrecsényi vártól - a Vág másik oldalán - felkapaszkodhatunk egy másik várromhoz is. Ez ingyen látogatható, csupán az erdő szélén egy fizető parkolóban kell ismét fizetni.
Ez a vár is a XIII. században épült. Oldala fel van állványozva, de munkák a rozsdás állványokat elnézve már rég nem folytak. Mi is felmentünk, mint mások is, akik ekkor itt jártak, de jó volt ismét talajt érezni a lábunk alatt, mikor lejöttünk a várból 😃.Mindenesetre impozáns volt, és a kilátás is nagyon szép.
 |
| A vár még távolabbról, mikor a hozzá felvezető úton mentünk... |
 |
| ...és ráközelítve |
 |
| Megérkeztünk a várhoz,, már készenlétben, hogy induljunk fel a ronómokhoz |
 |
| Kilátás fentről a Vágra |
 |
| Egy utolsó kép róla, már az autóból nézve |
6. nap
A meseszép Sútói-vízesés
Gyorsan teltek a napok, elérkezett az utolsó előtti napunk, ekkor egy meseszép vízesést kerestünk fel, a Sútói-vízesést. Egy dolina mentén juthatunk a vízeséshez, amely szintén vadregényes táj.
A vízesés 830 tengerszint feletti magasságban zúdul lefelé, 38 m hosszan. Egyszerűen gyönyörű, de beszéljenek a képek.....
Miután visszajöttünk a vízeséstől felkerestük még a Szklabinyai vár romjait is, mely Turócszentmártontól csak 9 km-re fekszik.
Egy XIII. századi fából ácsolt várat a XIV. században már kőből építették, majd Luxemburgi Zsigmond megerősítette, és Mátyás király is bővítette. Az évszázadok alatt több tulajdonosa is volt, aztán a XX. századig a Révay család birtoka. 1920-ig a faluban sörfőzde működött. A trianoni diktátumig Turóc vármegye Turócszentmártoni járásához tartozott.
1944-ben
a Kántorvölgyben partizáncsoportok központja volt. 1944. szeptember
30-án a németek megtorlásul felégették a települést, de a felszabadulás
után újjáépült. Később egyre inkább elhanyagolták a várat, 1945-ben a partizánharcokban leégett, azóta pusztul.
Elérkezett az utolsó napunk is, amikor fájó szívvel, de búcsúznunk kellett Felvidékről.
Útközben, már a kezdődő kánikulában indultunk haza. De megálltunk még egy utolsó várnál, mely felvidék legrégebbi vára, a XII. századból.
Hatalmas területen terül el, egy sziklaormon áll, amit Stibor vajda épített. Beckó vára azért kapta a "bolondvár" elnevezést, mert a legenda szerint Stibor vajda egy udvari bolondjának, Beckónak építtette.
A várban jelenleg is felújítási munkák folynak. Aki erre jár, feltétlenül keresse fel ezt a látványos várat!
Katikám, gratulálok!!! Csodás, és igencsak fárasztó napjaitok lehettek, de a képeket elnézve minden percet megért. Mindig csodálattal tölt el a kitartásotok, és a fáradhatatlanságotok. Jó pihenést kívánok ezután a "kissé" fárasztó napok után.
VálaszTörlésKöszönjük szépen Éva, valóban csodás volt az egész út, fárasztó is, de megérte!
TörlésHát ez gyönyörű volt! Micsoda képek! És pont egy korabeli esküvő! Nagyon jól sikerült ez a túrátok is. Nagyon bátrak vagytok.
VálaszTörlés