Gyerekkoromat idézi fel ez az egyszerű, de finom sós kelt tészta, mely akkor sűrűn készült, egy édes túrós változattal együtt. Nagymamám sütötte - úgy ahogy ezt a szép régi terítőt is ő hímezte -, és egy tartalmasabb leves után második fogásként ettük. Régóta készülök rá, hogy megsüssem és felkerüljön a blogomra. Most végre elkészült, egy kis kétszemélyes adagban, mert ezt mindig csakis frissen szeretem. Hogy akkor régen milyen recept szerint készült nem tudom, valószínű hogy receptje nem is volt. Emlékeim szerint ez ízben kicsit másmilyen lett, de ugyanúgy finom...
Hozzávalók a tésztához, egy 32 x 18 cm-es tepsihez: 18 dkg liszt, ízlés szerint só, 1-1,2 dkg élesztő, 1 kiskanál cukor, 1 dl tej + amennyi szükséges a dagasztáshoz, 1 tojás sárgája, 4-5 dkg zsír,
a tetejére: 22-23 dkg tejföl, 1 tojás sárgája, 2 púpozott evőkanál liszt, só, köménymag.
Elkészítése:
Az élesztőt felfuttattam a cukros tejben, majd az összes tészta hozzávalóit bedagasztottam, annyi tejjel, hogy közepesen lágy tésztát kapjak. Meleg helyen duplájára kelesztettem.
Ekkor kisodortam, majd a sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, és újabb 15-20 percig pihentettem.
Ezután megkevertem a tejfölt a tojássárgájával, a sóval és a liszttel. Elsimítottam a tésztán és megszórtam köménymaggal. Előmelegített sütőben készre sütöttem.
Ekkor kisodortam, majd a sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, és újabb 15-20 percig pihentettem.
Ezután megkevertem a tejfölt a tojássárgájával, a sóval és a liszttel. Elsimítottam a tésztán és megszórtam köménymaggal. Előmelegített sütőben készre sütöttem.
És ha már mözsi a tejfölös lepény, akkor itt ragadnám meg az alkalmat, hogy néhány képet itt is megmutassak azok közül, amiket idén húsvétkor fényképeztünk, mikor otthon jártunk Apukámnál.
De aki mindet szeretné látni, amit a Mözsi séta blogomra feltöltöttem, az kattintson IDE....
Apukám nárciszai... |
A Szentháromság-szobor, húsvéti díszekkel |
Kirándulás a Holt-Dunához - út közben, őzek a távolban |
A Holt-Duna egyik ága - velünk... |
Úszkáló hattyúk |
Citromlepke |
Nádas Mözs határában, háttérben a falu temploma |
Barázdabillegető |
Nagyon guszta, először azt hittem hogy túrós finom lehet! A szép virágos fotókat már megcsodáltam.
VálaszTörlésKöszönöm Éva, finom volt! Láttam, hogy már láttad a virágos fotókat 😊.
TörlésA köménymagért nem rajongok, de aki szereti, annak biztos ízlik ez a lepény. Kinézetre nagyon guszta! Csodásak a természetfotók!
VálaszTörlésKöszi szépen Vanilin! Mi nagyon szeretjük a köményt, sok fogy belőle nálunk 😊😊.
TörlésA családi receptek, nagymamák receptjei mindig a legfinomabbak. Én inádom a köményt, nekem biztosan ízlene.
VálaszTörlésKöszönöm Nea! Finom volt, próbáltam visszahozni a régi ízeket...
TörlésEddig nem hallottam erről a lepényről, de finomnak hangzik, szívesen megkóstolnám. :)
VálaszTörlésA fotók meg csodaszépek, mint mindig.
Köszi szépen! Elég jellegzezes itt az én szülőfalumbam, hogy máshol sütik-e nem tudom. Szívesen megkínáltalak volna vele, csak messze lakunk egymástól 😊😀.
TörlésNagyon guszta, és finom lehetett a lepény. Én még vékonyra szeletelt, apró kockákra vágott császárszalonnával is eltudnám képzelni. Gyönyörű képeket osztottál meg velünk, öröm volt végignézni.
VálaszTörlésKöszi szépen Éva, nagyon örülök, hogy tetszenek a képek 😊.
TörlésNagyon guszta és finom lepényt készítettél. Mi is szeretjük a köményt, de legtöbbször körözöttbe teszem, meg esetleg olyan levesbe amibe való. Apukád nárciszai csodásak. Jó kirándulás volt, szép fotókat készítettél, mint mindig. Megnéztem a Mözsi séta képeid is és írtam is hozzászólást.
VálaszTörlésKöszi szépen Lívia a kedves szavaidat! A mözsi hozzászólásodat is olvastam, köszönöm azt is, és már válaszoltam is rá 😀.
TörlésDe jól néz ki! Ha pedig nagymamaféle recept, csakis jó lehet. Szép a terítő is! Én is őrzök sok emléket a nagymamáktól, szülőktől, amik többnyire csak számomra értékesek.
VálaszTörlésKöszönöm Melinda, finom volt. A terítő már nagyon régi, vigyázok is rá!
Törlés