Marlenka

Marlenkát már régóta szerettem volna sütni, de mivel elég "munkásnak" tűnt, így mindig halogattam.

Most végre elkészült! Bár a krémjénél kicsit csaltam, nem a klasszikus Marlenka hozzávalókból kevertem ki - a temérdek sűrített tejet kiiktattam, helyette tejszínes pudingot használtam - de így is nagyon-nagyon finom lett!

Erről a két internetes oldalról, innen és innen merítettem a leírást róla, illetve a hozzávalókat és az elkészítésének menetét. Egy-két kisebb változtatással és egy régi családi karamellkrém receptjének az ötvözésével készült el...

A Marlenka, még felszeletelés előtt...

...és felszeletelés után...

Aki még nem sütötte meg ezt a finom, dióval és karamellel ízesített édességet, az próbálja ki, annyira nem bonyolult, mint ahogy leírtam 😊....

Hozzávalók nálam:
a tésztához: 60 dkg liszt, 20 dkg cukor (fele barna, fele normál), 3 púpozott evőkanál méz, 10 dkg vaj vagy margarin, 2 egész tojás, 1 evőkanál szódabikarbóna, 2-3 evőkanál tejföl,
a krémhez:
a karamelles részéhez: 15 dkg cukor, 2 dl víz,
a vajas-diós részéhez: 30 dkg vaj vagy margarin, 10-15 dkg porcukor (ki mennyire szereti édesen), 10 dkg darált dió, 2 evőkanál liszt,
a pudingos részéhez: 1 csomag tejszínes pudingpor, 4-4,5 dl tej,
a díszítéshez: kb. 8 dkg dió, 5 dkg csokoládé, 1 kiskanál olaj.

Elkészítése:

Először a tésztát készítettem el. A lisztben elkevertem a szódabikarbónát. A tojásokat a cukrokkal kikevertem. A margarint a mézzel felolvasztottam, s amikor kicsit kihűlt, az összes hozzávalóval együtt tésztává gyúrtam. Annyi tejföllel, hogy jól gyúrható legyen. Elfeleztem, egyenként 28x38 cm nagyságúra kisodortam. Sütőpapírral borított gáztepsi hátoldalára tettem, és még sütés előtt három részre bevagdostam a tésztát (így a hat lapot csupán két részletben kellett sütnöm). Előmelegített sütőben 8-10 perc alatt megsütöttem. Még melegen, amikor még puha volt a tészta, teljesen szétvágtam a lapokat, így kb. 12,5x 28 cm-eseket kaptam. 

A krémet a karamell elkészítésével kezdtem. A cukrot megpirítottam világos barnára, felengedtem 2 dl vízzel, és kis lángon addig főztem még, míg a cukor elolvadt. Aztán kicsit még hagytam állni, hogy teljesen felolvadjon. Két evőkanál lisztet simára kevertem egy kis tejjel, beleöntöttem a feloldott pirított cukrot, és sűrűre főztem.
Közben a diós-vajas részhez a vajat a cukorral kikevertem, hozzáöntöttem az előbb sűrűre főzött cukros krémet, hozzáadtam a darált diót is, és jól átkevertem.
Végül megfőztem a pudingot - cukrot nem tettem már hozzá, mert elég édesnek tűnt már az eddig elkevert krém - és ezt is hozzákevertem az előző krémhez.

Ezután elkezdtem a tésztalapok megtöltését. Egymásmellé sorakoztattam őket, hogy egyenletesen el tudjam rajtuk osztani a krémet, hagytam a torta oldalára is belőle.

Végezetül már csak a kidíszítése maradt. Az erre szánt diót közben sütőben kicsit megpirítottam, így könnyen le lehet dörzsölni a héját, amitől sokkal finomabb íze lesz. Megdaráltam, megszórtam vele a tetejét és az oldalát. Majd a gőz fölött felolvasztott, és olajjal elkevert csokoládéval csíkokat "rajzoltam" rá.

A tortát hűtőszekrénybe tettem. Egy, de még jobb ha két napot állni hagyjuk így, addigra megpuhul a tészta, és jól összeérnek az ízek.

Tálaláskor háromszög alakúra vágva kínáltam.

Előkészületek a tészta összegyúrásához

Az első három tésztalap, még sütés előtt...

...és sütés után

Kisült az összes lap

A krém elkészítése: először a cukrot pirítjuk meg...

...aztán a kikeverjük a vajat a cukorral

...hozzáöntjük a karamelles krémet

...simára kikeverjük

...végül hozzájön a tejszínes puding - még finomabb, krémes lesz a krém

A torta összeállítása - a lapok megkenése a krémmel

Darált pirított dióval meghintjük a tortát, aztán már csak a
csokival való díszítés van hátra...

Idézet a fent említett oldalak egyikéről, akit érdekel a Marlenka "keletkezése" :

"A Marlenka egy régi örmény sütemény továbbfejlesztett változata. A több száz éves receptúra alapja a méz, a dió és a karamell hármasára épül. Ezt a süteményt kezdte el készíteni az örmény Geyorg Avetisjan 1995-ben, miután családjával letelepedett Csehországban. Először csak a szűk baráti körnek, ismerősöknek, helyi kávézóknak készített a családi recept alapján összeállított süteményt, de a jóféle édességnek hamar híre ment, és egyre több ismeretlen is szívesen kóstolt volna az örmény mézesből.

Avetisjan bölcs üzletemberként úgy döntött, hogy magasabb szintre helyezi a mézes sütemény előállítását, így 2003-ban a - család nőtagjai után Marlenkának elnevezett - süteményt családi vállalkozásként már nagyobb mennyiségben tudták előállítani. A piac egyre bővült, s vele együtt a gyártás is egyre nagyobb volumenű lett. A termékskála kibővült, manapság már közel tízféle termékkel vannak jelen a piacon.

Az örmény mézes csodát azonban mi magunk is elkészíthetjük. Igaz, nem a létező leggyorsabb sütemény, sok lapja és alkotóeleme épp elég időt és odaadást kíván a háziasszonytól, de ahogy Avertisjan is bezsebelhette a maga dicséreteit, úgy a házilag készített mézes sütinek köszönhetően ránk is ez vár."

Töltött minipizza

Az olasz töltött pizza, a calzone, amit akár a családnak, akár vendégváráskor sütjük, fél siker, hiszen a pizzát mindenki szereti. Készíthetünk ilyen mini falatokat, vagy tányér nagyságút, tetejét díszíthetjük a tésztából sodort különböző fonatokkal, vagy kis rátétekkel, ahogy fantáziánk engedi...

Hozzávalók amennyiből most készült, 11 db-hoz, a tésztájához: 30 dkg liszt, 2 dkg élesztő, 0,5 dl tej, 1 kiskanál cukor, 3 evőkanál olívaolaj, só, 1 tojás (a fele a tésztába, a másik fele a kész pizzák megkenéséhez kell majd), esetleg szárított morzsolt rozmaring és zsálya,
a pizzaszószhoz: ha van eltett házi pizza szósz, ha nincs frissen elkészítve: 3-4 közepes paradicsom, 1 nagyobb hagyma, kevés olívaolaj, ízlés szerint pár csipet friss vagy szárított morzsolt bazsalikom, kakukkfű, oregánó, rozmaring, törött bors, 1 kis kanálka cukor,
a többi töltelékhez: sonka, reszelt sajt, csemegekukorica, pár karika piros húsú paprika (vagy bármi más, amit pizzára szeretünk és szoktunk tenni).

Elkészítése:
A lisztet sózzuk, kis mélyedést csinálunk benne, belemorzsoljuk az élesztőt, ráöntjük a langyos tejet, megszórjuk a kiskanál cukorral, és megvárjuk míg feljön az élesztő. Ekkor az olajjal, a fél tojással, a fűszerekkel és langyon vízzel közepesen lágy tésztát gyúrunk belőle. Jól bedagasztjuk, majd hagyjuk megkelni.
Közben elkészítjük a pizzaszószt. Kevés olajon megdinszteljük az apróra vágott hagymát, hozzáadjuk a negyedbe vágott hámozott paradicsomot (készíthetjük fagyasztottból is, mint én most), a cukrot és a fűszereket. Sűrűre főzzük.
A megkelt tésztát kb. 12 cm átmérőjű korongokra kiszaggatjuk, ráhalmozzuk a pizzaszószt és a többi feltétet. Kettéhajtjuk, a széleket összenyomkodjuk, úgy, hogy az alsó tésztát kicsit felhajtjuk a felsőre, úgy ahogy a képeken is látszik.
Kis vékony fonatokkal ki is díszíthetjük a tetejüket, ahogy én is az egyikkel tettem.
Megkenjük a maradék tojással, tetejüket vastagabb tűvel megszúrkodjuk, és előmelegített sütőben megsütjük.

A tészta kiszaggatása

Rákerül a pizzaszósz...

...és a sonka, sajt, stb....

Tojással megkenve, sütés előtt

Orosz céklasaláta

Ezen a néven találtam egy recepteket is tartalmazó, kicsike méretű naptárban, amilyenek már évről-évre megtalálhatóak a konyhánkban. Az idők során már több mindent elkészítettem belőlük, most ez tetszett meg, a tavalyi utolsó lapról. Már előre elképzeltem, hogy milyen szép színe lesz...

Csak egy kétszemélyes adagot készítettem, ennek a hozzávalói, nálam: 1 közepes nyers cékla, 1 nagyobb alma, só, citromlé ízlés szerint, 1 kis pohár tejföl, majonéz, 1 kiskanál mustár, 1-2 kiskanál porcukor, őrölt bors.

Elkészítése:

Az almát és a céklát nagy lyukú reszelőn lereszeljük, sózzuk, meglocsoljuk citromlével. A többi hozzávalóból elkészítjük a tartármártást, majd belekeverjük a céklát és az almát. Egy-két órára hűtőszekrénybe tesszük, és már ehetjük is.

Tálalhatjuk sült húsok, vagy hidegtálak mellé, vagy csak egy egyszerű vacsorára - mert így is nagyon finom -, mint mi most, sonka és sajt mellé ettük.

Szilvalekváros krumplipogácsa és sima pogácsa

Nagymamám sütött régen hasonló kinézetű pogácsákat és ugyanabból a tésztából szilvalekvárral töltötteket is. Mivel sajnos már nem tudom megkérdezni, hogy milyen volt annak a receptje, ezért elkezdtem nézelődni az interneten. Keresgélés közben találtam rá itt erre a receptre, aminek bár teljesen más a tésztája, mint amire én emlékszem, de nagyon megtetszett, és fél adagból kicsi módosítással elkészítettem. Nagyon finomak lettek, puhák, lágyak, valószínűleg a krumplitól, úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom...

Hozzávalók, nálam: 25 dkg liszt, 1 db közepes krumpli, kb. 10 dkg-os, 1 dkg élesztő, 1 kiskanál cukor, 1 púpozott evőkanál tejföl és kb. ugyanennyi zsír, 1 tojás, pici só, szilvalekvár.

Elkészítése:

A krumplit héjában megfőztem, és még melegen áttörtem.  

A lisztet tálba öntöttem, enyhén sóztam, kis mélyedést csináltam benne, belemorzsoltam az élesztőt, és annyi langyos vizet öntöttem rá, amennyi épp csak ellepte az élesztőt, és egy kiskanál cukorral, pici meghintett liszttel felfuttattam. 

Ezután hozzáadtam az áttört krumplit, a tojást, a tejfölt és a zsírt. Közepes keménységű tésztát gyúrtam belőle, és kb. fél óráig kelesztettem. 

Ekkor ujjnyi vastagságra kinyújtottam, egy részének a tetejét késsel bevagdostam, és 6-6,5 cm átmérőjű pogácsákat szaggattam belőle. Tetejüket még kicsit megsóztam.

A többi tésztát vékonyabbra továbbsodortam, kb. 8 cm-es négyzetekre vágtam, a tészta egyik felére 1 kanál szilvalekvárt tettem, a másik felét ráhajtottam, de a szélét nem nyomkodtam össze.

Olvasztott zsírral megkentem őket, még 10 percig pihentettem, majd előmelegített sütőben megsütöttem.

A kisült szilvalekvárosokat megszórtam porcukorral, mivel nem tűntek elég édesnek, a pogácsákat pedig még egy kis sóval, mert nem tűntek elég sósnak 😊, így aztán mindkét változat nagyon finom lett.....

A pogácsák kiszaggatása

A lekváros pogácsák elkészítése

Tepsiben, megkenve olvasztott zsírral, sütésre várva

Tepsis krumpli

Aki nem szereti a nehéz ételeket, a jó kis füstölt "disznóságokat", netalán diétázik, annak nem ajánlom ezt a finomságot 😊. Én nagyon szeretem az ilyen ételeket, ezért is készítettem el gyerekkorom kedvencét. Igazi régi, egyszerű falusi étel, de minden jó benne van, ami egy disznóvágás után megadatik...

Hozzávalók, mennyiség nélkül: krumpli, füstölt kolbász (még friss, nem száraz), füstölt kolozsvári szalonna és kenyérszalonna, só, zsír.

Elkészítése:

A tepsit csak egész vékonyan kenjük ki zsírral, hisz sütés alatt a szalonnából ép elég jön majd ki. A krumplit meghámozzuk, felszeleteljük, tepsibe rakjuk, megsózzuk. Nagyon kevés vizet öntünk alá, rátesszük a bevagdosott szalonna szeleteket, és sütőben kb. 15 percig fóliával lefedve, majd anélkül sütjük (akinek légkeveréses tűzhelye van, annak nem kell rá fólia). A szintén bevagdosott kolbász darabokat csak később adjuk hozzá - mert annak nem kell sok idő -, majd az egészet szép ropogósra sütjük.

Finom házikenyérrel, savanyúsággal, erős paprikával és egy pohár vörösborral tálaljuk.

Már a kolbász is a krumplin van, majd készre sütjük