Gyömbéres mézeskalács és szilvalekváros mézes puszedli

A mézeskalács szívek, csillagok, virágok....

Az első kisült adag már a fémdobozban

A szilvalekváros mézes puszedlik

Elkészült az első adag idei mézesem, mert ugye nincs karácsony mézes nélkül

Hozzávalók a tésztához: 25 dkg finomliszt, 12-13 dkg cukor, 8 dkg méz, 7-8 dkg vaj, 1 evőkanál mézeskalácsfűszer-keverék, ízléstől függően kb. másél-két mokkáskanál őrölt gyömbér, 1 tojás + 1 a kenéshez, 1 kisebb citrom, 1 mokkáskanál szódabikarbóna,
a tetejére: aszalt sárgabarack, aszalt vörös áfonya, földimogyoró, héjnélküli tökmag, mandula, mazsola,  kandírozott gyömbér, birsalmasajt (ezeket használtam most), de tehetünk rá különféle cukrozott citrushéjat, mogyorót, vagy bármit ami finom és amit szeretünk.....

Elkészítése:

A mézet a vajjal felforrósítottam. A cukrot kikevertem a tojással és 1-2 evőkanál citromlével, majd hozzáadtam a mézes keveréket. Apránként hozzákevertem a lisztet, a benne elkevert szódabikarbónával, a citrom reszelt héját és a fűszereket.

Hideg helyen pihentettem egy éjszakát. Ekkor vékonyra kinyújtottam, kiszaggattam, megkentem tojással, kidíszítettem a különféle hozzávalókkal. Előmelegített sütőben kb. 7-8 perc alatt sülnek meg. Mikor kihűltek jól zárható fémdobozba tettem, így sokáig eláll, és puha marad, míg el nem fogy.

Kísérletképpen egy kevés puszedlit is készítettem. Ehhez bögre méretű kerek lapokat szaggattam, közepükbe egy-egy kiskanál szilvalekvárt tettem, melyet körbecsomagoltam a tésztával, vagyis gombócot formáztam belőle. Megkentem tojással, és szorosan egymás mellé tett mandulaszeletekkel borítottam be, melyek a sütőben a tészta dagadása következtében eltávolodtak egymástól.

Ez is finom puha lett, és szintén fémdobozba tettem, már ameddig volt belőle.....

A díszítés hozzávalói fentről jobbra: aszalt sárgabarack, aszalt pirosáfonya,
földimogyoró, héjnélküli tökmag, mandula, mazsola,
középen kandírozott gyömbér, alatta birsalmasajt

A kiszaggatott és feldíszített mézesek, sütés előtt

Gyümölcsteák, kétféle ízesítéssel

Az almás ízesítésű tea

Közelebbi kép a teáról

Mostanában egyre többet készítek saját keverésű gyümölcsteát. Az almás és a narancsos-gyömbéres keverék alapja is azonos, mindegyikben a csipkebogyó a "főszereplő". Saját ízlésének megfelelően mindenki könnyen összeállíthatja a számára legfinomabb keveréket, de csinos kis fémdobozba téve adható ajándékba is....

Hozzávalók az alapteához: csipkebogyóhús (nálam saját szedésű), szárított bodzavirág és hibiszkuszvirág (teaboltokban lehet kapni), szárított morzsolt citromfű, mazsola, 
az almás változathoz: még aszalt almadarabkák, 
a narancsos-gyömbéreshez: még szárított narancs- és gyömbérdarabkák.

Elkészítése:

A csipkebogyót és az aszalt almát kisebb darabokra törtem. A narancsot felszeleteltem vékony karikákra és radiátoron megszárítottam (ez jó pár napba tellett, mire teljesen kiszáradt), majd azt is kis darabokra tördeltem. A héjából is lehet belekeverni, finom ízt ad a teának. A meghámozott gyömbért lehet frissen is hozzáadni, de ekkor csak kis darabot főzzünk bele, mert elég intenzív az íze. Ha szárított formában szeretnénk hozzákeverni, akkor is hámozzuk meg, vágjuk kis darabkákra, radiátoron 1-2 nap alatt megszárad.

2 dl vízhez egy kiskanál keveréket lehet adni, le szoktam forrázni, kb 15 percig hagyom ázni, majd leszűröm. A tea színét egyébként a hibiszkuszvirág nagy mértékben befolyásolja, mely egyébként kellemes savanykás ízt is ad. Ha többet keverünk bele, pirosabb lesz, ha kevesebbet akkor a színe aranysárgább lesz......

Az almás teakeverék.....

....és a narancsos-gyömbéres

Mandulás, mogyorós, almás és mézes csemegék - nem csak Mikulásra

Csemegék kicsiknek és nagyoknak, Mikulásra, és az év minden szakára.....

Ilyenkor - december 5-e estéjén, vagy másnap 6-án - minden gyerek várja a Mikulást. De vajon hányan tudják, hogy hogyan is keletkezett a Mikulás-kultusz....

Szent Miklós püspök nagy valószínűséggel Krisztus után 245 körül, egy gazdag család gyermekeként, Patara városában született. Szülei kiskorában meghaltak, ezért érsek nagybátyjához, a város kolostorába került. Megszeretvén az ottani életet, maga is a papi hivatást választotta. Egész életét a szegények és a gyermekek megsegítésének szentelte. 343. december 6-án halt meg. A XI. században avatták szentté.

És hogyan vált Miklós püspökből Mikulás?

Volt egy szegény ember, akinek három lánya volt, de hozomány híján nem tudta férjhez adni őket. Egyik este a lányok a nyitott ablaknál keservesen sírtak és imádkoztak. Miklós püspök épp arra járt, mivel éjszakánként nyakába vette a várost, hogy a koldusoknak alamizsnát osszon. Meghallotta a lányok imáját, és bedobott egy marék aranyat az ablakon. Egy évvel később a csoda ismét megtörtént. A másik lánynak is adott egy marék aranyat. A lányok lépteket hallottak az ablak alatt, ekkor látták meg, hogy egy piros köpenyes ember rohan el az ablak elől. Harmadik évben az ablak zárva maradt, mert kint nagyon hideg volt. Miklós püspök felmászott a tetőre, és a nyitott kéményen át szórta be az aranyat. A harmadik lány éppen akkor kötötte fel harisnyáját száradni a kandalló szerű tűzhelyre. A keszkenőbe rakott arany épp belehullott a harisnyába. A lányok azt hitték csoda történt. Másnap a három nővér elment a templomba, megköszönték Isten kegyelmét, a csodát, ami velük történt és megkeresztelkedtek. 

A fent leírtak kicsit lerövidítve  innen származnak.

A dunakavicsok, a fahéjas és a sós mandulák

A dunakavics elkészítése:

Hozzávalók: 10 dkg pörkölt földimogyoró (héjas, nem sós), 10-12 dkg cukor, 0,5 dl víz, 1-2 csepp 10%-os ecet,  ételfesték: zöld, piros, kék és sárga. 

A mogyorót megtisztítottam, belső vékony, barna héjától is. A cukrot a vízzel  felforraltam, majd hozzáadtam az ecetet, és sűrű sziruppá főztem. Ekkor átöntöttem egy hideg fémtálba, hozzáadtam a mogyorót, és jól átkevertem. Gyorsan kellett dolgoznom vele, mert a cukor hamar kezdett szilárdulni.

A cukros mogyorókat poharakba öntöttem, minden pohárba más-más színű festéket csepegtettem, majd egy kistányérral lefedve jól összeráztam őket. A dunakavicsokat tálcára borítottam, és hagytam megszáradni.

A dunakavics receptje innen származik.

A sós mandula elkészítése:

Hozzávalók: mandula és só, ilyen egyszerűen.

A mandulát forrásban lévő vízbe dobtam, egy két percet hagytam benne, majd leszűrtem, a héjából ekkor már könnyen kipattintható. Besóztam, és sütőben megpirítottam, kis lángon, hogy ne égjen meg, de azért kicsit kiszáradjon.

A fahéjas mandula elkészítése:

Hozzávalók: mandula, cukor (kb. a mandula súlyának fele), fahéj, vaníliás cukor. 

Először a mandulát (belső héjával együtt) egy teflon serpenyőben megpirítottam. Külön edényben a cukrot, vaníliás cukrot, és az ízlés szerint hozzáadott fahéjat kevés vízzel elkezdtem főzni, majd hozzáadtam a mandulát, és addig főztem, míg kezdett karamellizálódni, ez hamar megtörtént. Ekkor tálra borítottam, az esetleges összeragadt szemek szétválasztottam, és hagytam megszikkadni.

A mézes csupor elkészítése:

Hozzávalók: egy mutatós kis üveg, akácméz (mert az világos, és így jobban látszódnak a benne lévő dolgok), mandula, földimogyoró, kesudió, héjnélküli tökmag, mazsola, aszalt pirosáfonya, aszalt sárgabarack, vagy ki mit szeret..... 

Az üveget tetszőlegesen megtöltöttem a hozzávalókkal, és rácsurgattam a mézet, mely szép lassan lefolyt a hézagokba....

Az aszalt alma elkészítése:

 Hozzávalók: alma és citromlé.

Az almát meghámoztam, felszeleteltem, majd azonnal citromos vízbe tettem, hogy ne barnuljon meg még jobban, bár így sem marad fehér, de talán valamit segít. Ezután ráhelyeztem a szeleteket az aszalógép tálcáira, és vártam míg elkészülnek...... ami sajnos elég hosszadalmas. Időközönként cseréltem a tálcák sorrendjén.

A fahéjas mandulák

A dunakavicsok - a cukor nem mindenhol fedte be egészen a mogyorószemeket, de ennyi cukor bőven elég

A kis mézes csupor magvakkal és aszalt gyümölcsökkel töltve, körülötte aszalt alma

Somlói galuska

Bőségesen meglocsolva a csokiöntettel, tejszínhabbal és a pörkölt diódarabkákkal

A somlói galuska a magyar cukrászat egyik legismertebb készítménye. Az 1950-es évek végén a Gundel étterem legendás főpincére, Gollerits Károly találta ki, a megvalósítás azonban Szőcs József Béla cukrászmester érdeme volt, aki szintén a Gundelben dolgozott. A nevet is ő adta a süteménynek, a fóti Somlyó nevű dombról, ahol később a saját cukrászdája is működött.

A receptet a Wikipédiáról és a "33 Édesség" című könyv leírásából vegyítettem, a saját ízlésemhez alakítva.

Hozzávalók nálam, kb. 6 ilyen tányérkához: 
a tésztához: 6 tojás, 6-6 evőkanál cukor és liszt, 2 mokkáskanál sütőpor, kb. 4 evőkanál darált dió  és 2 kiskanál keserű kakaópor,
a sziruphoz: 0,5 dl rum (vagy kicsit több), 1-1,5 dl víz, kb. 4 evőkanál cukor, 8-10 dkg mazsola, 1 citrom reszelt héja,
a krémhez: 2 tasak vaníliás pudingpor, 8 dl tej, 8 evőkanál cukor (vagy ízlés szerint több-kevesebb), 1 tasak vaníliás cukor, 2 tojás,
a szóráshoz és a töltelékhez: néhány kanál darált dió, sárgabaracklekvár, keserű kakaópor,
a tetejére a tálaláskor: 10-15 dkg csokoládé, esetleg egy kis rum és tej, tejszínhab és egy maroknyi pörkölt dió.

Elkészítése:

Először a tésztáját készítettem el, sima piskótát, 2-2 tojásból. Egy világosat, amihez a fehérjéket habbá vertem, hozzáadtam a sárgájákat, a 2-2 evőkanál cukrot és lisztet, majd kivajazott, lisztezett 23 cm átmérőjű csatos tortaformában megsütöttem. A második és harmadik lap sütésénél is hasonlóan jártam el, ezekhez 1-1 mokkáskanál sütőport is adtam, illetve az egyikhez a darált diót, a másikhoz a kakaóport.

A sziruphoz a vizet, a cukrot, a rumot és a mazsolát összefőztem, majd hozzáreszeltem a citromhéjat.

A vaníliás krémhez a pudingport a cukrokkal és kevés tejjel simára kevertem, hozzáadtam a két tojássárgáját, majd a többi tejet, és habverővel való állandó kevergetés mellett sűrű krémmé főztem. Felvertem habnak a két tojásfehérjét, és azt is a krémhez kevertem.

Ezután az egyik tésztalapot üvegtálra tettem - jelen esetben a kakaósat, de a sorrend szerintem mindegy - visszahelyeztem köré a forma oldalát, meglocsoltam a szirup egyharmadával, erre kentem a krém egyharmadát, megszórtam 1-2 kanál darált dióval, rátettem a világos lapot, és ugyanúgy jártam el, mint az alsó lapnál. Végül jött a diós lap, rá a szirup megmaradt harmada, ezt megkentem a baracklekvárral, rásimítottam a megmaradt krémet, meghintettem a kakaóval. Egy-két órára hűtőbe tettem, csak utána vettem le a formát az oldaláról.
A tetejére szánt diót sütőben kicsit megpirítottam, ezáltal sokkal finomabb lesz, és a héja is könnyen ledörzsölhető.
A kistányérokra csak tálaláskor szedtem a fentiek szerint összeállított "tortából", evőkanállal "szaggattam" belőle, meglocsoltam a csokiöntettel, amihez a csokit (egyszerű, piacon vett tört csokoládé) kevés tejjel és/vagy rummal felhígítva felolvasztottam, hogy kellően folyékony legyen. A tetejére tejszínhab került, és rá a vagdalt pörkölt dió.
Ajánlatos fogyasztás előtt egy nappal előbb elkészíteni - de lehet akár két nappal előbb is -, hogy az ízek jól összeérjenek.

Mindenkinek tudom ajánlani, nagyon finom, ünnepi asztalnak is méltó desszertje lehet.....

A diós, a sima, és legfelül a kakaós tészta

Elkezdtem az első tészta sziruppal való meglocsolását

Már a második krémréteg, rajta darált dió

A kész "torta" teteje meghintve kakaóval

A forma eltávolítása után a még egyben lévő somlói galuska

Az evőkanállal való "kiszaggatás" megkezdése

Egy közelebbi kép az egyik adagról a kistányéron

Advent első vasárnapja, december 2.

Mindenkinek békés, szeretettel teli Adventet kívánok!

Kigyúlt az első gyertya a saját készítésű koszorúnkon.....

A hagyomány szerint 1838-ban Heinrich Wichern protestáns lelkész, az első gyermekotthon megalapítója Hamburgban, készített egy óriási csillárt fából, fenyővel díszítette, 24 gyertyát tett rá -  melyből minden nap egyet meggyújtottak -, utalva a karácsonyig hátra lévő napok számára. Ez a szokás idővel módosult, koszorú lett belőle, és a gyertyák száma négyre, az adventi vasárnapok számára csökkent. 

Az advent szó eljövetelt jelent, a keresztény kultúrkörben a karácsonyt megelőző negyedik vasárnaptól a karácsonyig számított időszak.

Molnár V. József így ír erről a szokásról:
"Az adventi koszorúk többségének szerkezete kör-kereszt volt, fűzfaágakból fonták, feszítették, s örökzölddel "öltöztették föl", igen sok helyen lucfenyő ágaival. Ahol a négy-négy vesszőből álló kereszt-szárak a koszorú fonatába bújtak, oda került a négy méhviasz gyertya; a keresztezés helyén, ahol egymáson átfonták a vesszőket, a csipkebogyó (némely helyen a fagyöngy), amely tele-pirosával Jézust idézte meg. A kör-kereszt, az ősidők óta ismert rítusszervező forma, amely minden gyerekkel vele születő "tudás", az advent első vasárnapján rítusttevő ember lelkét rendezte, kedvét a majdani születésre tájolta. A kör- egyebek között - a fényt óhajtó örök anyaölet idézte meg számára, Boldogasszony ölét, a kereszt pedig a benne megfoganó, s belőle világra születő Igét. A koszorút számos vidékünkön ebéd után készítette el a család, az asztalt körbe állva, imádkozva és énekelve. Hagyták, hogy "bemenjen" a hajlékba a sötétség, hogy körben öleljen mindeneket, csak a körben állók, a hites emberek arca "világított" (szóhasználatunkban a rossz, rendetlen életű embernek sötét arca van); aztán meggyújtották az első gyertyát, élő fénye fokozatosan a sarkok felé "űzte" a sötétséget, árnyékokat mozgatva a falon; a lélek megmozdult (a régi ember számára az árnyék a lelket idézte meg), mert "íme megszületett!" A karácsonyi születést játszották eképpen el."

A koszorú alatti terítő Anyukám keze munkáját dicséri.....