Nagymamám sütött régen hasonló kinézetű pogácsákat és ugyanabból a tésztából szilvalekvárral töltötteket is. Mivel sajnos már nem tudom megkérdezni, hogy milyen volt annak a receptje, ezért elkezdtem nézelődni az interneten. Keresgélés közben találtam rá itt erre a receptre, aminek bár teljesen más a tésztája, mint amire én emlékszem, de nagyon megtetszett, és fél adagból kicsi módosítással elkészítettem. Nagyon finomak lettek, puhák, lágyak, valószínűleg a krumplitól, úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom...
Hozzávalók, nálam: 25 dkg liszt, 1 db közepes krumpli, kb. 10 dkg-os, 1 dkg élesztő, 1 kiskanál cukor, 1 púpozott evőkanál tejföl és kb. ugyanennyi zsír, 1 tojás, pici só, szilvalekvár.
Elkészítése:
A krumplit héjában megfőztem, és még melegen áttörtem.
A lisztet tálba öntöttem, enyhén sóztam, kis mélyedést csináltam benne, belemorzsoltam az élesztőt, és annyi langyos vizet öntöttem rá, amennyi épp csak ellepte az élesztőt, és egy kiskanál cukorral, pici meghintett liszttel felfuttattam.
Ezután hozzáadtam az áttört krumplit, a tojást, a tejfölt és a zsírt. Közepes keménységű tésztát gyúrtam belőle, és kb. fél óráig kelesztettem.
Ekkor ujjnyi vastagságra kinyújtottam, egy részének a tetejét késsel bevagdostam, és 6-6,5 cm átmérőjű pogácsákat szaggattam belőle. Tetejüket még kicsit megsóztam.
A többi tésztát vékonyabbra továbbsodortam, kb. 8 cm-es négyzetekre vágtam, a tészta egyik felére 1 kanál szilvalekvárt tettem, a másik felét ráhajtottam, de a szélét nem nyomkodtam össze.
Olvasztott zsírral megkentem őket, még 10 percig pihentettem, majd előmelegített sütőben megsütöttem.
A kisült szilvalekvárosokat megszórtam porcukorral, mivel nem tűntek elég édesnek, a pogácsákat pedig még egy kis sóval, mert nem tűntek elég sósnak 😊, így aztán mindkét változat nagyon finom lett.....
 |
| A pogácsák kiszaggatása |
 |
| A lekváros pogácsák elkészítése |
 |
| Tepsiben, megkenve olvasztott zsírral, sütésre várva |
A kelt tésztákat is nagyon szeretjük, pláne kedvencemmel az általam főzött szilvalekvárral. Nagyon guszta lett.
VálaszTörlésKöszönöm Lívia!
TörlésÓ, azok a régi ízek, illatok! Senki sem tud olyan húslevest főzni, mint nagyanyám. Olyan túróst sütni, mint anyu és sorolhatnám. Milyen jó lett volna elkérni a receptet még idején. Csak hát azt hittük, hogy örökké fognak élni, igaz?
VálaszTörlésNagyon szépek lettek a sütijeid így is.:)
Köszönöm Ani! Igen. így van, amikor az ember gyerek, vagy fiatal, nem gondol ilyesmikre, hogy mi mindent kellene megkérdezni...
TörlésImádom az ilyen békebeli sütikéket. Mesésen finomak tudnak lenni.
VálaszTörlésKöszönöm Nea, én is nagyon szeretem ezeket a "békebeli" ételeket, sütiket... :-)
TörlésJó lenne az a recept, aminek az ízére emlékszel, de mindkét süti nagyon guszta, tényleg olyan békebeli hangulatú :)
VálaszTörlésKöszi Vicuska! Ha egészen más is a tésztája, mint a régi volt, azért nagyon finom volt. De ránézésre ugyanolyanokra csináltam :-)
TörlésSzívesen megkóstolnám! :)
VálaszTörlésSajnos már elfogyott, majd legközelebb... :-)
TörlésImádom a képek hangulatát és a szaggatàshoz használt pohárkát is. 🙂
VálaszTörlésKöszi Zsuzsa, örülök, hogy tetszenek a képeim! A kis pohár a lányomé volt kiskorában :-)
TörlésMindkettő nagyon jól néz ki! Szeretem a krumplis tésztából készült süteményeket, tényleg mindig jó puhák. Nagy tisztelője vagyok a nagymama-korabeli recepteknek, kár, hogy egy részük nem őrződött meg... Én is sok mindent sajnálok, hogy nem kérdeztem meg, nem jegyeztem le, de késő bánat.
VálaszTörlésKöszönöm Gerdi! Én is így vagyok mindennel, amit leírtál....
TörlésPróbáld ki egyszer ezt a receptet is, biztos ízlene nektek is :-)
Egyszerű kruplis tésztából, igazi ünnepi süteményt varázsoltál! IOsmét külön dícséretet érdemelnek a fotóid - művésziek! :)
VálaszTörlés