A szóda jelen esetben nem szódavizet, hanem szódabikarbónát jelent. Véletlenül bukkantam rá, amikor az interneten nézegettem kenyér recepteket, találok-e olyat, amiben az élesztő mellett szódabikarbóna is van benne. Gondoltam az egy kicsit még lazítaná a kenyér tésztáját. Ekkor azonban sok ír szódás kenyér receptet találtam, amin kicsit meg is lepődtem, hogy semmi más kelesztő anyag nincs benne, csak a szódabikarbóna. Sok reményt nem fűztem hozzá, a férjem mondta is már az elején, hogy ebből sok jó nem fog kisülni, de azért elkészítettem.
Langyosan még egész tűrhető volt, a héja jó ropogós, szép lyukacsos is lett, mégis sűrű, nekünk nem nagyon ízlett. Lehet hogy valamit elrontottam, lehet hogy a kaukázusi kefir nem a legideálisabb hozzá, nem tudom. De lehet hogy csak a mi ízlésünknek nem megfelelő, az írek pedig ezt szokták meg?
Még május elején sütöttem ezt a kenyeret, gondolkodtam is rajta, hogy posztoljam-e egyáltalán, mert annyira nem finom. Aztán mégis úgy döntöttem, hogy felkerül, mert kíváncsi lennék, hogy esetleg sütöttetek már ilyet, és mi a véleményetek róla... és az is rejtély számunkra, hogy mitől lett ilyen sárga?
Tegnap aztán készült egy finom magvas kenyér, 😋 világos rozs- és teljes kiőrlésű búzaliszttel, de az majd egy legközelebbi bejegyzésben fog szerepelni, amikor sorra kerül.... 😀
Hozzávalók az ír kenyérhez: 25 dkg liszt, 1 csapott teáskanál szódabikarbóna, 1 teáskanál só, 1 mokkáskanál cukor, 1 dl kaukázusi kefir (vagy, ahogy a legtöbb recept írja: kefir, író, joghurt), 1-1,25 dl víz.
Elkészítése:
Elkészítése nagyon egyszerű, és gyors. Mindent összekevertem, összegyúrtam, állítólag dagasztani sem kell. Kerek cipót formáztam belőle, tetejét kereszt alakban éles késsel bemetszettem, majd sütőpapírral bélelt jénai edénybe tettem. Megkentem vízzel, és előmelegített sütőben - melynek aljába egy másik edényben vizet tettem -, kb. 40 perc alatt készre sütöttem.
Ekkor ismét megkentem vízzel, és konyharuhába bugyolálva megvártam míg langyosra hűlt, majd felszeleteltem.
.jpg)
