Narancsos-fűszeres sütőtökös zabfalatkák

Az egy darab kettétörve...

Ha sütőtök, akkor ősz, vagy úgy is mondhatnám, ha ősz, akkor sütőtök 🍁.

Nagyon szeretjük, általában csak sütve, de már többször használtam fel süteményekbe is.

Most Aninál látam meg az ő sütőtökös zabkekszét, még nézelődtem még az interneten is, végül a saját zabkekszes alapreceptemet is felhasználtam, és mindezekből gyúrtam egy újabb finomságot.
Kisodorni, kiszaggatni nem tudtam, mert annál lágyabb, krémesebb volt a tésztám, így kanállal tettem kis halmokat a tepsibe. És keksznek sem mondhatom őket, mert annál puhábbak lettek, inkább olyanok mint egy puszedli. A fűszerektől a színük is barnábban lett - de nagyon finomak, zamatosak lettek, jól kiérződik rajtuk a narancs és a fűszerek harmonizáló ízei, melyek már nem is annyira az őszt, inkább a telet idézték fel.....

Hozzávalók nálam: 15 dkg szemes zabpehely, 10 dkg liszt (lehet vegyesen: teljes kiőrlésű búzaliszt és rozsliszt), 3 mokkáskanál sütőpor és 1 mokkáskanál szódabikarbóna, 12 dkg margarin, 10 dkg cukor (vagy ennek egy része méz), 1 vaníliás cukor, 1 tojás, 15 dkg sütőtökpép, kb. 4 szelet narancsbefőtt,
a fűszerek, az összes őrölt: 1-2 kiskanál fahéj, 1 mokkáskanál kardamom, 1 mokkáskanál gyömbér, fél mokkáskanál szegfűszeg (vagy ízlés szerint).

A zabpehely egy részét porrá daráltam, a többit egyben hagytam. Összekevertem a liszttel, sütőporral és a szódabikarbónával.

A margarint habosra kevertem a cukrokkal és a tojással, hozzáadtam a sütőtökpépet, a fűszereket, végül az apróra vágott narancsot.
Az egészet fakanállal jól átkevertem, majd sütőpapírral bélelt tepsibe kanállal halmokat raktam (aki ki szeretné sodorni, tegyen bele még zabpehely lisztet) kicsit elegyengettem, és előmelegített sütőben megsütöttem.

A liszt, a kikevert margarin, cukor és tojás, rajta a sötőtök

Már benne vannak a masszában a fűszerek, hozzá jönn még a narancs

A tepsiben, sütés előtt...

...és sütés után

Gránátalmás-mézes tejberizspuding

Finom és mutatós desszertet készítettem, mely a saját ötletemből született....

Vettem egy gránátalmát, már rég ettünk. Kezdtem gondolkodni, hogy hogy is készítsem el, mert mindenképpen valamilyen poharas desszerthez szerettem volna felhasználni. Így esett a választásom a tejberizsre, amit a szokásosnál lágyabbra főztem meg, és a kevés puding hozzáadásával pedig még krémesebb lett.

Hozzávalók, a tejberizshez: 1,75 dl rizs, 5 dl tej, citromhéj, ízlés szerint méz,
a pudinghoz: fél tasak pudingpor, 2,5 dl tej, 1-2 evőkanál cukor,
a gyümölcsök ízlés szerint, nálam: őszibarackbefőtt, sárgadinnye dzsem, cukrozott narancs, fahéj, kakaópor és 1 gránátalma, friss füge.

A rizst feltettem főni, annyi vízben, amennyi ellepi. Mikor elfőtte, hozzáöntöttem a tejet, belereszeltem a citromhéjat, és puhára főztem. Még melegen belecsurgattam annyi mézet, amennyitől megfelelően édes lett.

A pudingot a tejjel, cukorral megfőztem, majd mikor elkészült, hozzákevertem a tejberizshez.

A poharak aljába csak kis darabokra vágott őszibarack befőttet tettem, majd rákanalaztam a tejberizst. A tálba a többi befőttel, gyümölccsel, a kakaóval és a fahéjjal rétegeztem, tetejüket pedig tetszés szerint raktam ki a gyümölcsökkel.

Ludaskása hajdinával

Márton nap közeledtével ha tehetem, szoktam népi szokásokhoz kapcsolódó ételeket készíteni, libaétel, vagy éppen Márton napi édességet, mint tavaly. Vannak fent a blogomon libalevesek, itt és itt, töltött libanyak és különböző libasültek, itt és itt...

Idén a ludaskásával próbálkoztam, a rizst hajdinával kiegészítve. Nem teljesen a "szabályok" szerint készült, próbáltam a saját ízlésünkhöz igazítani. Nagyon finom lett, Márton napig még van egy kevés idő, próbálkozzatok meg vele, vagy valamilyen más libaétellel.... 😋

Márton napja és Tours-i Szent Márton élete

November 11. Márton napja, a néphagyomány szerint az éves gazdasági munkák lezárásának ideje is, egyben a téli pihenés időszaka a természet számára. Ekkor vágták le abban az évben először a hízott libákat és az újbort is ekkor kóstolták meg először.

Tours-i Szent Márton 316-ban Savaria, azaz Szombathely környékén született, és a római császár katonájaként szolgált.

Márton egy különösen hideg téli estén francia honban lovagolva megosztotta meleg köpenyét egy nélkülöző koldussal. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké is szentelték, 371-ben. Ő azonban tiltakozott megválasztása ellen. A legenda szerint egy libaólban próbált elrejtőzni, de a ludak elárulták gágogásukkal.

Fontos hittérítő munkát végzett, a pogány falvak nagy részét megtérítette. Életét csodák és gyógyulások kísérték.

A hajdina vitaminokban gazdag, E, B1 és B2-vitamintartalma jelentős. Magas rutintartalma miatt őseink a hajdinát a magas vérnyomás kezelésére gyógynövényként használták. A hajdina a régebbi korokban (és egyes területeken még ma is) a táplálkozás szerves részéhez tartozott. Leggyakrabban kását főztek belőle, a legtöbben napjainkban is csak ebben a formában ismerik, pedig a hajdina ennél lényegesen sokoldalúbb. A hagyományos hajdina ételek (hajdinaliszt, kenyér, kása, lepény) mellett alkalmas pelyhesített, puffasztott termékek, extrudátumok előállítására is.

Idézet a Wikipediáról.

A hajdinamagok, nyers állapotban

A receptet itt láttam, amit a saját ízlésünknek megfelelően átalakítva készítettem el. Megtetszett a benne lévő gomba, de főleg a hajdina, amit még nem ettünk. Finom volt, olyan mint a rizs, ha nem tudtam volna hogy hajdinát eszek, fel sem tűnt volna....

Hozzávalók: 6 db libaszárny, vagy kb. 40 dkg színhús, 1 nagy hagyma, 2-3 gerezd fokhagyma, 0,5-1 dl fehér bor, hús- vagy erőleves lé, vagy egy leveskocka, só, őrölt bors, őrölt kömény, szárított és morzsolt majoránna és zsálya, friss rozmaring és kakukkfű (ha nincs, szárított), 25 dkg gomba, 2 sárgarépa, egy marék borsó, 3-4 szál újhagyma, pritamin- vagy kaliforniai paprika, kb. 1-1,5 dl rizs és 10-15 dkg hajdina - mindkettő még főzés előtt mérve ennyi, és a kettő aránya és mennyisége ízlés szerint változtatható.

A libaszárnyakról lefejtettem a bőrt és a húst. A húst kis darabokra vágtam. (A csontból lehet levest főzni, a rajta lévő hájat pedig kisütni.)

A hagymát apróra vágtam, az olajon megpároltam, majd hozzáadtam a tört fokhagymát és a libahúst. Fehéredésig együtt pároltam-sütögettem az egészet, majd felengedtem a borral. Beletettem egy leveskockát. Sóztam, fűszereztem, és fedő alatt félpuhára pároltam. Ekkor hozzáadtam a feldarabolt gombát, és együtt készre főztem.

A sárgarépát és borsót külön edényben elkezdtem párolni, kevés olajon, és kevés hozzáadásával. Sóztam, borsoztam (adhatunk még hozzá az előzőekben felsorolt fűszerekből, amelyik kedvencünk), majd mikor már háromnegyedig megpuhult hozzáadtam a kockára vágott paprikát és a felszeletelt újhagymát.

A rizst hagyományos módon megpároltam.

A hajdinát jó kétszeres sós vízben megfőztem. Gyorsan, kb. 8-10 perc alatt puha lesz. 

Leszűrtem, hozzákevertem a rizshez, majd mindent, a húst és a zöldségeket is óvatos mozdulatokkal összekevertem, és már tálalható volt.

A libaszárnyak

A hús párolása

Már hozzáadva a gomba

A zöldségek párolása

A megfőtt hajdina - akkor jutott eszembe a fényképezése,
mikor a nagy részét már belekevertem a rizsbe, azért ilyen kevés 😀

8 éves a blogom, játékkal: "Főzzünk boszilevest!" 😊

Az én "boszilevesem": kolbászos-tárkonyos krumplileves, aminek a "boszorkányossága" abban rejlik, hogy jó erős volt, úgy is mondhatnám pokolian. Egyszer a csípős kolbásztól, másodszor a belefőzött csilipaprikáktól, harmadszor a tálaláskor a díszítésre használ erős zöldpaprikától 😋

Holnap lesz 8 éves a blogom! Hű, hogy szalad az idő, olyan mintha nemrég kezdtem volna neki, egy vasárnap délután, amikor a férjem segítségével feltöltöttük az első bejegyzésemet, egy mézeskalácsot. Most ezzel a krumplilevessel kereken 900 receptem van fent a blogomon, a saját készítésű tartalomjegyzékemben, persze lehet hogy egy-két plusz-minusz...
Az évek folyamán sok idő telt el, sokat tanultam, sok kedves ismerősre, és talán mondhatom kedves barátnőkre is szert tettem a blogolás közben....

Ez alkalomból egy vidám játékra szeretnélek meghívni bennetek, hisz mostanában nemhogy ritkán, de egyáltalán nem találkozom blogjátékokkal, legalábbis ott nincsenek, amelyik blogokat én nézem. Pedig régen milyen jók voltak ezek a játékok! Nemcsak azért, mert általában ajándékok is jártak velük - persze ajándékot kapni jó - hanem mert kicsit kizökkentettek a hétköznapokból. De ajándékot nem csak kapni, hanem adni is jó, ezért gondoltam, lesz megint egy kis apróság, amivel a nyertest meg fogom ajándékozni. Hogy az mi lesz, még én sem tudom, de valami lesz...

A játék címe "Főzzünk boszilevest!". Az október 23-i hosszú hétvégén Apukámnál töltöttünk pár napot, és elkirándultunk a Baranya megyei Szászvárra, megnézni a szépen felújított várkastélyt (ITT láthatóak róla a képeink, nézzétek meg ha van időtök). Az ötlet ott jött, a vár interaktív kiállításán, egy gyerekfeladvány megpillantásakor. Ahogy mondani szokás, meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt, úgy éreztem, ezt nem lehet kihagyni....

Gyertek játszani minél többen, mindenkit szeretettel várok!

A feladat 3 részből áll: 

1. Egy boszorkányosan jó levest főzni (bármilyen lehet, amit szívesen főztök meg, és szívesen esztek meg), feltölteni a blogotokra, megemlíteni, hogy nálam van a játék.
2. Megfejteni az alábbi gyerekfeladványt, amit a Szászvári várban fényképeztem le. A képen látható boszorkányleves hozzávalóit kell megfejteni. Ahány kis paca van a hozzávalók szövegében, annyi belűvel kell kipótolni.
3. E-mailben katalin595@gmail.com elküldeni nekem a bejegyzésetek linkjét a levesetekről, egy képet róla, és a megfejtést (a megfejtést csak nekem küldjétek, a bejegyzésetekbe a leves mellé NE írjátok ki).

 A játék 2018. december 2-ig, éjfélig tart.

Ez jó kérdés 😛

Végül a kolbászos-tárkonyos krumplileves hozzávalói és elkészítése:

Egy jó leves mindig jól esik, legyen tartalmas vagy könnyed. Szeretjük őket, és már sokféle van fent a blogomon is, tárkonyos krumplilevesből is, de kolbászos-tárkonyost mos főztem először. Nagyon finom lett, melengető, az őszi-téli napokra pont ideális....

Hozzávalók, a kívánt mennyiségtől függően: 4-6 vagy több szem krumpli, ízlés és az étvágyunktól függően 1-2 darab füstölt kolbász (amikor megfőtt szebben lehet felszeletelni), 1-2 sárgarépa, 1 kisebb fehérrépa, egy darabka zeller, 1 hagyma, 2 gerezd fokhagyma, olaj vagy zsír, só, egy csokor friss tárkony (vagy szárított), petrezselyemzöldje, 1-2 szál lestyán, aki szereti egy-két erős paprika, ízlés szerint őrölt paprika, 1-2 kanál liszt és tejföl.

Az apróra vágott hagymát, fokhagymát és darabokra vágott zöldségeket a zsiradékon megdinszteljük. Sózzuk, felengedjük vízzel, hozzáadjuk a krumplit, a kolbászt, a zöldfűszereket és az erős paprikát, majd készre főzzük. 

Ekkor levesszük a tűzről, a kolbászt kivesszük belőle, felkarikázzuk, majd visszatesszük a levesbe. Behabarjuk az ízlés szerinti mennyiségű tejföl-liszt-őrölt paprika keverékével (attól függően, hogy mennyire szeretjük hígabban vagy sűrűbben, és mennyire tejfölösen), és még egyszer felforraljuk.

Tálaláskor megszórhatjuk frissen vágott petrezselyemzölddel és még tejfölt kínálhatunk hozzá.

Jó étvágyat és jó játékot!

Almalekvár

A lekvár az üvegekben...

Ez a lekvár is Apukám főztje, vagyis befőttje 😊.

Ajándék almából főzte, ami nagyon finom lett. Természetesen mi is kaptunk a kész lekvárból, ami gyorsan fogy a reggelikhez. Kenhetjük kalácsra, kenyérre, péksüteményre, bármelyik jó választás...

Hozzávalók: 1 kg megtisztított almához 15 dkg cukor (de ízlés szerint lehet több vagy kevesebb), citrom, ízlés szerint őrölt szegfűszeg, tetejére késhegynyi szalicil.

A meghámozott és feldarabolt almát azonnal citromos vízbe áztatjuk, hogy ne barnuljon meg, majd lábosba tesszük, kevés vizet öntünk alá, és elkezdjük főzni. Mikor félig-háromnegyedig megpuhult botmixerrel pépesítjük, majd hozzáadjuk a cukrot és a szegfűszeget, és készre főzzük.
Üvegekbe töltjük, tetejükre késhegynyi szalicilt szórunk, és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.

...és kalácson

Még néhány kép az őszi kertből...

Pudingos-diós almás pite

Ennek a sütemény elkészítésének az ordás-pudingos pitém adta az ötletet, mert a pudingtól annyira finom, krémes lett. Az alapreceptjét az almás pitémből indítottam - amit már régóta mindig ugyanúgy sütök -, és hogy kicsit őszies íze legyen, egy kis dióval is gazdagítottam. Egyébként most vettem észre, az még nincs is fent a blogomon. De ez, és az között annyi a különbség csak, hogy abban nincs se dió, se puding, csak kicsit több alma 🍎

Hozzávalók, a tésztájához (hagyományos zománcozott tepsihez): 40 dkg liszt, fél sütőpor, 25 dkg margarin, 10 dkg cukor, 1 vaníliás cukor, 1 citrom reszelt héja, csipet só,  2 tojás sárgája és 1 egész tojás fele-háromnegyede (a maradékot félretesszük a teteje megkenéséhez), 1-2 kanál tejföl,
a pudinghoz: 1 csomag vaníliás pudingpor, 5 dl tej, 3 evőkanál cukor,
a puding tetejére: 1 maroknyi dió durvára vágva,
az almatöltelékhez: 80-90 dkg alma (vagy ízlés szerint  kicsivel több), citromlé, ízlés szerint cukor és őrölt fahéj, diónyi vaj margarin.

A tésztát összeállítjuk a hozzávalóiból, annyi tejföllel, hogy jól gyúrható legyen. Legalább fél óráig hideg helyen pihentetjük.
Közben megfőzzük a pudingot, a tasak leírása szerint. A diót felaprítjuk.
Az almát meghámozzuk, lereszeljük, meglocsoljuk citromlével. Ízlés szerinti cukorral és fahéjjal ízesítjük, majd a vajjal rövid ideig dinszteljük, hogy kicsit elveszítsen a nedvességéből.
Ezután két részre osztjuk a tésztát, kisodorjuk. Alulra tesszük az egyik tésztalapot, rákanalazzuk a pudingot, megszórjuk a dióval, majd rásimítjuk az almatölteléket. Tetejére tesszük a másik tésztát, megkenjük a maradék tojással, megszúrkodjuk villával, és előmelegített sütőben megsütjük.
Mikor kihűlt feldaraboljuk, és porcukorral meghintve tálaljuk.

Zöldparadicsom csatni és zöldpaprikakrém

Együtt a zöldparadicsom csatni és zöldpaprikakrém

Mindkét készítmény Édesapám konyhájából került ki, ő főzte be, és a fényképek is az ő kertjében készültek, mikor az október 23-ai hosszú hétvégén pár napra nála jártunk.

A csatni is és a paprikakrém is ősz lévén, a már be nem érett paradicsom és paprika, illetve erős paprika "megmentésével" készültek.

Attól függetlenül, hogy még zöldek voltak, finom ízletes ételízesítők váltak belőlük...

A zöldparadicsom csatni közelebbről

Hozzávalók a zöldparadicsom csatnihoz: 1 kg alma, 1 kg zöldparadicsom, 3 piros- és 3 zöldpaprika,  2 nagy hagyma, 8 gerezd fokhagyma, 12 (vagy ízlés szerint több) színes kis erőspaprika vagy csili, 5 dkg mazsola, 30 dkg cukor, 1,5 dl borecet, 5 dkg mustármag, 1 evőkanál őrölt gyömbér, 2-3 késhegynyi vagy fél mokkáskanál őrölt szerecsendió, 10-15 szem fekete bors, 5-5 szem (vagy ízlés szerint több) szegfűbors, borókabogyó és szegfűszeg.

A meghámozott almát és a zöldparadicsomot feldaraboljuk. A hagymát és az erős paprikát apróra vágjuk, a többi paprikát kis csíkokra. A fokhagymát lepréseljük. A fűszermagokat ledaráljuk. 

Majd az összes hozzávalót egy lábosban összekeverjük, és sűrűre főzzük. Kis üvegekbe töltjük, tetejére késhegynyi szalicilt teszünk, és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.
A cukor, az ecet, a só és az erős paprika arányai ízlés szerint változtathatóak.

Sült húsok mellé kiváló mártás.

A zöldpaprikakrém közelebbről

Hozzávalók a zöldpaprikakrémhez: zöld színű húsos piros paprika és zöld színű, illetve még be nem érett, de már erős kis paprikák, vagy csiliparika, só.

A paprikát ledaráljuk, minden 1 kg-hoz 20 dkg sót keverünk. Kis üvegekbe töltjük, tetejét lezárjuk, és már készen is van. Tartósítószert nem igényel.

Sok mindenhez felhasználható, a vajas kenyértől kezdve a hidegtálakig, pörköltekbe, gulyáslevesbe, tokányokhoz, szaftos húsokhoz, stb......

Az erős paprikák a kertben, még a töveken...