Fűszertár

Ebben a sorozatban összegyűjtöttem egy "csokorra" való fűszert, egy-két érdekes dolgot leírtam róluk, valamint, hogy milyen ételek ízesítésére használhatjuk fel őket. Egy részüket rendszeresen használom a főztjeim, süteményeim  ízesítésére, némelyiket ritkábban, de akad olyan is, melyet még nem használtam. Ezzel a kis összeállítással talán segítek másoknak is kiigazodni, illetve minden, e téma iránt érdeklődőt elkalauzolni a fűszerek hol egzotikus, hol hétköznapi, de izgalmas világában.

A leírtak nagy részét Romváry Vilmos "Fűszerek könyve" című könyvéből merítettem, ahol számomra is sok új, eddig ismeretlen információt olvashattam, egy része a Wikipédiáról való, kis hányada pedig szerény tudásomnak köszönhető.

A babér, a chili, az erős paprika és a többi "zöldfűszer"  szüleim kertjében termett, a magok és őrlemények üzletben vásároltak.

Babérlevél

Népies neve: albertlevél, szagos levél, illatfa

A babérlevél Kis-Ázsiából és a Földközi-tenger vidékéről származó örökzöld cserje vagy fa levele, mely már nagyon régen ismert és elterjedt. Felül fényes, alul matt levelei illóolajat és csersavat tartalmaznak. Régen a dicsőség, hírnév és győzelem szimbóluma volt.

Felhasználása: levesek (tojás-, savanyú-, paradicsomleves...), főzelékek (krumpli, lencse...), mártások, vad és vadas húsok, savanyú ételek ízesítése, savanyúságok eltevése.

Bazsalikom

Bordós levelű bazsalikom

Zöld levelű bazsalikom. Népies neve: kerti bazsalikum, királyfű, németbors

A bazsalikom eredeti hazája Dél-Ázsia, Perzsia, Afrika. Kellemes, szegfűszegre emlékeztető, fanyar illatú, pikáns ízű fűszernövény, mely igen elterjedt hazánkban is. Bordós és zöld levelű változata is létezik. Tavasszal vetik, nyárra nagyra, bokorszerűvé fejlődik, virágai fehér színűek. Friss és szárított, morzsolt állapotban is felhasználható.

Felhasználása: levesek, főzelékek, sültek, darált húsok, saláták, ecetek, pácok és mártások ízesítése.

Teáját gyomorerősítőként, étvágygerjesztőként, felfúvódás ellen, köhögés csillapítására, vízelhajtónak és vesegyulladásnál használják.

Boróka

Népies neve: borostyántüske, borsfenyő, gyalogfenyő

A boróka nagy tömegben hazánkban is előforduló örökzöld cserje. Kékes-hamvas termései aromás, zamatos, kissé édes-kesernyés, csípős ízűek. Ősrégi idők óta használják fűszerként.

Felhasználása: húsleves, főzelékek, saláták, savanyú káposzta, húsételek, pácok, marinírozott halételek, vadhúsok, vadpástétomok, vadas ételek ízesítése, savanyúságok eltevése.

A gyógyászatban víz- és szélhajtóként, vese-, epekő oldószereként, hurutos megbetegedéseknél használják. Kitűnő izzasztó hatású csúz- és köszvénybántalmaknál.

Bors

Népies neve: feketebors, piper

A bors a legismertebb és legelterjedtebb fűszer az egész világon. Szingapúr és a Malabár-szigetek vidékéről származik, elsősorban Indiában, Sri Lankán és Indonéziában termesztik. A fekete bors a növény éretlenül szedett, szárított termése, a fehér bors pedig érett termés, melyről a külső héját áztatással és dörzsöléssel távolítják el. A fekete bors az erősebb, míg a fehér a gyengébb, és kevésbé aromás.

Felhasználása: minden ételhez adható, (kivéve az édes ételeket), levesek, főzelékek, húsok, saláták, mártások pácok stb.... ízesítése, fűszerezése.

A fűszernek nemcsak ízesítő, hanem étvágygerjesztő hatása is van.

Borsikafű

Népies neve: bécsi rozmaring, borsfű, kerti méhfű

A borsikafű vagy más néven csombor már a XVI. századi füvészkönyvekben is szerepel. Jellegzetes, borsra emlékeztető, fűszeres illatú és ízű növény. Frissen és morzsolt állapotban használható.

Felhasználása: hüvelyes főzelékek, káposztafélék, burgonyaételek, saláták, húsos és gombás ételek, mártások, ecetes és vizes uborka fűszerezése, ízesítése.

Egyébként gyomorerősítő, görcsoldó, étvágygerjesztő, bélféregirtó, felfúvódást gátló hatása miatt is értékes fűszernövény.

Borsmenta

Népies neve: borsos menta, angol menta

A borsmenta mint teanövény régóta ismert, de pompás ízt kölcsönöz kakukkfűvel, majoránnával együtt pulyka töltelékének. Friss és szárított állapotban is felhasználható

Felhasználása: teák, töltelékek, likőrök, borok és gyümölcssaláták ízesítése.

Kitűnő gyógytea gyomor- bél- és epezavarok ellen.

Chili

Frissen szedett chili "csokor"

Házilag szárított és  őrölt chili

A chili Amerikából származó fűszernövény, hatóanyaga a kapszaicin, ettől csíp. Tévhitet, miszerint az egészséges gyomornak ártalmas. A statisztikák azt mutatják, hogy Mexikó és India lakosai közt kevesebb a rákbeteg. A maják úgy tartották, hogy a csípős paprika megszünteti a hasmenést, a görcsöket és a fogínyvérzést. Az aztékok átpasszírozták, és a paprikapéppel meghúzódott izmaikat, törött végtagjaikat borogatták.

Rendszeres fogyasztása serkenti az emésztést, megóvja a gyomor nyálkahártyáját az alkohol, illetve az acetil-szalicilsav (egyes fájdalomcsillapítók hatóanyaga) károsító hatásától.

Felhasználása: minden olyan étel ízesítése, melyet erősen szeretnénk fogyasztani.

Citromfű

Népies neve: anyaméhfű, macskaméz, citromosfű, mézfű

A citromfű mint fűszer nálunk nem nagyon ismert, bár már a görögök és a rómaiak is használták. Inkább frissen, de szárítva is használható.

Felhasználása: teák, gyümölcslevesek, szószok, gombaételek, szárnyas és vadas ételek, ecetek ízesítése. 
Nagyon jó háziszer szíverősítőként, görcsoldónak, étvágygerjesztőnek, emésztési zavaroknál, álmatlanságnál és magas vérnyomásnál.

Citrom illatú kakukkfű

A citrom illatú kakukkfű kevésbé elterjedt, pedig nagyon finom, zamatos illatú. Frissen, és szárítva is használható.

Felhasználása: csirkehúsok, tengeri halak, vadas ételek, saláták fűszerezése, ízesítése. 

Curry

Curry por

A curry elnevezést eredetileg két, egymástól független indiai kifejezésből "honosították" a britek. A kari egy elsősorban Dél-Indiában népszerű fűszernövény, a Távol-keleten honos citrusféle cserje, amelynek levelét használják fűszerezésre, Indiában főleg vegetáriánus ételekhez. A karhí pedig édeskés-savanykás szósszal készült nyugat-indiai étel.

Ma már azonban a curry szó leginkább bizonyos őrölt fűszerek keverékét jelenti. Ezt a keveréket a gyarmatokról hazatelepülő angolok fejlesztették ki, hogy egyfajta tipikus indiai ízt utánozhassanak szárított fűszerek segítségével. Legfőbb alkotóelemei: római kömény, kurkuma, lepkeszegmag, csilipaprika.

Felhasználása: indiai és kínai hús- és zöldséges ételek ízesítése, fűszerezése.

Csillagánizs

Népies neve: csillagos ánizs, kínai ánizs

A csillagánizs egy Dél-Kínában honos, kellemes, az ánizshoz hasonló aromájú, érdekes ízű fűszer, egy örökzöld fának a termése.

Felhasználása: ugyanúgy mint az ánizs, sütemények, gyümölcslevesek, kompótok és likőrök ízesítése.
Illóolaj-, gyanta-, csersav-, cukortartalmánál fogva nagyon jó görcsoldó, szélhajtó és gyomorerősítő hatású.

Édes kömény

Népies neve: bécsi kapor, olasz kapor, római kapor, főnigli, nagy kömény

Az édeskömény nemes aromáját és gyógyhatását már az ókori görögök és rómaiak is ismerték. Magja kellemes, ánizsra emlékeztető illatú, íze édeskés, kissé csípős. Nagyon egészséges, csecsemők szélhajtó teájának fontos alkotórésze.

Felhasználása: főzelékek, saláták, halételek, szószok, sütemények és likőrök ízesítése.

Kiváló emésztést serkentő, étvágyjavító, szélhajtó, görcsoldó, vízelhajtó, tejszaporító hatású.

Fahéj

Népies neve: ceyloni fahéj, cinnet

A fahéj egyike a legrégibb ízesítőknek. Főleg Ceylon szigetén és Kínában vadon előforduló és termesztett fák ágairól lefejtett sötétbarna, jellegzetes illatú és édeskés, kissé fanyar ízű, barna színű fűszer. Vágott darabokban, illetve őrölt állapotban kerül forgalomba. A mézeskalácsok elmaradhatatlan ízesítője.

Felhasználása: sütemények, befőttek, kompótok, gyümölcslevelek, mártások és forralt bor ízesítése.
Emésztésserkentő, étvágyjavító, gyomorerősítő hatása miatt a gyógyászatban is használják, de kellemes illatát az illatszeripar is hasznosítja

 Fodormenta

Népies neve: köményes menta vagy kerti menta

A fodormenta vízpartokon, nedves réteken előforduló évelő fűszer- és gyomnövény, de kertekben is jól termeszthető. Íze kellemes, mentolos.

Felhasználása: teák, teakeverékek, szószok és báránysültek pikáns ízesítése.
Illóolaját az illatszer- és élelmiszeripar is felhasználja cukorkák, rágógumik, fogkrémek, szájvizek, szappanok, samponok ízesítésére, illetve illatosítására. 

Gyömbér

Népies neve: gingen, ingwer

Őrölt gyömbér

A gyömbért Kínában már időszámításunk előtt több évszázaddal használták. A középkorban jelentős szerepet játszott a népek közötti fűszerkereskedelemben. Ma Dél-Ázsiában és Dél-Amerikában, valamint Nyugat-Afrika tropikus tájain termesztik ezt a sajátos ízű és illatú, kissé kesernyés fűszert adó növényt, melynek gyökértörzse adja a fűszert.

Felhasználása: levesek, húsok, mártások, bab- és burgonyaételek ízesítése, uborka, tök és gyümölcsök eltevése.

Kitűnő gyomorerősítő, étvágyjavító, emésztést elősegítő.

Kakukkfű

Népies neve: balzsamfű, kakucskafű, tömjénfű

A kakukkfű hazánkban a szárazabb, füves részeken vadon is gyakran előforduló növény, de kertekben is termesztik. Felhasználása sokoldalú, kellemes illatú és aromás fűszernövény, már az egyiptomiak és a görögök is kedvelték. Frissen vágott és morzsolt állapotban is felhasználható. Sajátos aromája miatt óvatosan kell használni, mert sok kakukkfű hozzáadása után az étel élvezhetetlenné válik.

Felhasználása: nehezen emészthető levesek (bab, krumpli, káposzta), sültek, krumplifőzelék, saláták, savanyú káposzta, töltött káposzta, vadas mártások, vagdalt hús fűszerezése, ecetek ízesítése.

Fűszerhatása mellett nagyon jó gyomorjavító, görcsoldó, szélhajtó és köhögéscsillapító is.

Kapor

Népies neve: fűszerkapor, uborkafű

A kapor magja

A kapor a Földközi-tenger vidékéről került hazánkba, a magyar konyha kedvelt, már nagyon régóta használt fűszere. Össze nem téveszthető, átható nehéz aromája illóolaj tartalmának köszönhető. Kovászos uborka és tökfélék nélkülözhetetlen ízesítője. Ha székelygulyást tálaláskor frissen vágott kaporral meghintünk, különlegesen ízletes lesz. Főleg levele és virágos része hasznosítható, de a magja is felhasználható. A kapormag íze az édesköményhez hasonlít, ezt süthetjük kenyerekbe, tehetjük savanyúságba is.

Felhasználása: tökfőzelék, kovászos uborka, saláták, gombamártás, főzelékek, halételek, húsgombócok, ízesítése, uborka, káposzta, tökfélék eltevése.

Felfúvódás elleni gyógyteakeverék egyik alkotóeleme.

Kardamom

Népis neve: kardamon, kardamomimag, kardamomum

Hámozás után

A kardamom Délkelt-Ázsiából, India, Ceylon és Srí Lanka környékéről származik. A Malabár-parton az ősidők óta fogyasztják (már a szanszkrit írások is említik). A friss Malabár-cardamom aromája, formája és papagájzöld színe különleges. A termést teljesen kifejlett állapotában, de még zölden (az érés előtt) szedik le, és úgy szárítják. Ritkábban használt fűszer, de már görögök és rómaiak is értékelték ízesítő és gyógyhatását.

Felhasználása: mézeskalácsokhoz, marcipánhoz, páclevekbe, likőrökhöz az egész magvakat használjuk, rizs, gyümölcssaláta, kenyér, sütemények, kávé, csokoládé és salátaöntetek ízesítésére pedig a porát.

Serkenti a szívizmok működését, javítja az emésztést, gyomorerősítő, szélhajtó és köhögéscsillapító szer. Felfúvódás, rossz emésztés, fejfájás ellen is jó.

Koriander

Népies neve: beléndfű, zergefű, cigánypetrezselyem

A koriander ősidők óta használt, közkedvelt fűszer, a Földközi-tenger vidékéről származik. Magja apró, kemény, illóolajat, cukrot, fehérjét, C-vitamint tartalmaz.

Felhasználása:  sültek, húspácok, szószok, káposztafélék fűszerezése, ízesítése, uborka, paprika és más savanyúságos eltevése.

Felfúvódást szüntető szélhajtó, emésztést javító és vértisztító teakeverék alkotórésze.

Kömény

Népies neve: köménymag, konyhakömény

A kömény az egyik legelterjedtebb és legkedveltebb fűszer. Európában  a XIII. században terjedt el. Erősen fűszeres ízű mag.

Felhasználása: levesek, saláták, húsok, káposztafélék, krumplis ételek, főzelékek, kolbászáruk, kenyerek, péksütemények és likőrök ízesítése.

Kedvelt étvágygerjesztő, gyomorerősítő, szélhajtó.

Kurkuma

Népies neve: kurkunna gyökér

A fűszer a kurkuma sárga színű, gyömbérre emlékeztető gumójából készül. Sárga festékanyaga miatt indiai sáfránynak is szokták nevezni. Hazája a tropikus Ázsia, Kína és az Indiai-szigetek.

Felhasználása: levesek, mártások, fűszerkeverékek, italok színezése.

Nagyon jó étvágygerjesztő hatású.

Lestyán

Népies neve: levescsík, orvosi lestyán

A lestyán a  Maggi fűszerkeverékek egyik alap alkotóeleme, ezért maggifűnek is szokták nevezni. Már az ókorban és a középkorban is kedvelt fűszer volt. Friss és száraz állapotban egyaránt felhasználható. Zellerre emlékeztető erős illatú növény.

Felhasználása: levesek, főzelékek, mártások, saláták ízesítése.

Teája nagyon jó gyomorerősítő, emésztést serkentő és vízelhajtó.

Majoránna

Népies neve: majorána, pecsenyevirág

A majoránna kedvelt régi, magyar fűszer. Eredeti hazája a Földközi-tenger környéke. A növény szárított, morzsolt levele és virágzata képezi a fűszert, mely különleges ízt és zamatot kölcsönöz az ételnek.

Felhasználása: savanyú levesek, krumpli és babfőzelék, húsételek, májgombóc, májas hurka,  pástétomok, vagdalt húsok fűszerezése.

Gyomorgörcs, gyomorfelfúvódás elleni gyógytea egyik alkotórésze.           

Metélőhagyma

Népies neve: pázsithagyma, snittling

A metélőhagyma másik közismert  elnevezése a snidling, melyet a kerteken kívül gyakran faládában, cserépben is termesztenek. A hagyma és a fokhagyma ízére emlékeztető pikáns ízű növény. Általában frissen vágva fogyasztjuk, az ételbe nem főzzük bele, hanem tálaláskor szórjuk meg vele ételeinket.

Felhasználása: krumpli-, bab-, húslevesek, uborka-, krumpli-, francia-, hús-, virsli-, és vegyes saláták, tojásételek, túró, sajtok, kőrözött, mártások ízesítése.

Mustármag

Népies neve: angol mustár, fehér mustár

A mustármag ősidők óta ismert és használt fűszer. A magok szagtalanok és enyhén csípős ízűek.

Felhasználása: savanyúságok eltevése, pácok, szószok, majonézek és hentesáruk ízesítése.

Paprika

Népies neve: kerti bors, magyarbors, törökbors, pogány paprika

 Felfűzött fűszerpaprika szárítása az étkezőnkben

Erős paprikák, szintén felfűzve

A paprika a magyar konyha egyik legtipikusabb, legkedveltebb és leggyakrabban használt fűszere. A magyar ételek az egész világon a paprikáról híresek, annak ellenére, hogy a paprika nem magyar eredetű növény. Őshazája Közép- és Dél-Amerika. Hazánkban csak a XVIII-XIX. században vált fűszernövénnyé, és Európába is csak Amerika felfedezése után került. A magyar paprika kiváló fűszerező tulajdonsága miatt vált világhíressé. C-vitamint tartalma magas, még az őrlési idényben is jelentős, a tárolás folyamán azonban fokozatosan veszít belőle.

Felhasználása: csípős és magyaros ételek, levesek, gulyás, pörköltek, húsok, húskészítmények, főzelékek, mártások, kőrözöttek, stb.... ízesítése, fűszerezése, színezése.

Petrezselyem

Népies neve: petrezselem

A petrezselyem az a fűszernövény, amely egy háztartásból sem hiányozhat, levest főzni úgyszólván nem is tudnánk nélküle. A petrezselyem zöldjét inkább frissen használjuk, de szárított állapotában is lehet.

Felhasználása: levesek, főzelékek, sült és párolt húsok, krumplifélék, tojásos ételek, saláták ízesítése, díszítése.

Hólyaghurut, hólyagbántalmak, vesebetegségek elleni teakeverék egyik alkotóeleme.

Rozmaring

Népies neve: antósfű, rozmarin

A rozmaring már az ókorban is nagyrabecsült fűszer és gyógynövény volt. Örökzöld bokrocska, melynek kisebb ágait, leveleit frissen és szárítva egyaránt használhatjuk.

Felhasználása: mártások, szószok, pácok, bárányhús, vadas, sertés és szárnyas sültek, töltelékek, gombás készítmények, ecetes halféleségek ízesítése, fűszerezése.

Nyugtató hatású fürdő-teakeverék egyik alkotóeleme lehet.

Római kömény

Népies neve: egyiptomi kömény, kuminmag

A római kömény a Közel-Keleten és a Földközi-tenger mentén honos, de máshol is kedvelt fűszer. Nálunk is termesztik. A konyhaköményre hasonlít, de annál fanyarabb, csípősebb ízű.

Felhasználása: erősen pikáns ételek, levesek, rizsköretek ízesítése, kiflik, pogácsák, teasütemények ízesítése, díszítése.

Rózsabors

Népies neve: brazil bors, rózsabogyó

A rózsabors a szömörcefélék családjának egyik tagja, botanikailag nem rokona a borsnak. Szomorúfűzre emlékeztető, az úgynevezett perui borsfa lecsüngő ágainak termése, mely Dél-Amerikából származik. A bors nem helyettesíthető a rózsaborssal,  gyenge ízű, főleg díszítésre használják.
A rózsabors íze édeskés, kicsit hasonlít a borókabogyóra.

Felhasználása: sütemények, tészták, levesek, italok színezésére, de a borászati és cukrászati iparban is használjál.

Sáfrányos szeklice

Népies neve: magyar pirosító, magyar sáfrány, pórsáfrány, vadsáfrány

A sáfrányos szeklice a trópikus Afrikából származik, de nálunk is termesztik. A növény virága virágzáskor világos narancsszínű, de megszárítás után lángvörös lesz.
Festőnövénynek is nevezik, gyenge illatú, kissé kesernyés ízű.

Felhasználása: a borászati és cukrászati iparban, konyhaételek, sütemények, tészták, levesek színezése.

Szecsuáni bors

Magyar elnevezése szecsuáni származására utal

A szecsuáni bors egy lombhullató cserje vagy kis fa termése. Kína, Japán, Korea hegyeinek gyakori növénye. Jelentéktelen, sárga virágai május-június hónapokban nyílnak. Ragyogó vörös bogyói őszre bíborszínűvé érnek
A szecsuáni borsnak botanikailag semmi köze a fekete vagy fehér borshoz. Egészben és őrölve is forgalmazzák, ízhatás szempontjából ideális egészben megpirítani, aztán mozsárban összezúzni. Íze csípős, de nem maró, inkább bizsergető. Gyakran használják csirke és kacsa fűszerezéséhez.

Felhasználása: főleg kínai jellegű ételek ízesítése.
A termés székfogó, a kéreggel együtt vértisztító, emésztésjavító, stimuláló, vizelethajtó hatású. A népi gyógyászat használja még tuberkulózis kezelésére és féregűzésre is.

Szegfűbors

Népies neve: angol fűszer, jamaikai bors, piment

A szegfűbors ízében borsra, illatában szegfűszeg és fahéj keverékére emlékeztet. Nyugat-Indiában, Jamaicában és Közép-Amerikában honos fa nem egészen érett, bors - vagy annál kicsit nagyobb - nagyságú termése. A fűszert egészben vagy őrölt állapotban árusítják.

Felhasználása: húsleves, pácok, szószok, halételek, vagdalt húsok, pástétomok, vadas ételek és saláták ízesítése.

Szegfűszeg

Népies neve: fűszerszegfű, szegecske

A szegfűszeg is egy nagyon régi, kedvelt aromájú fűszer. A kínaiak már időszámítás előtt 300 évvel használták. A középkorban elismert járvány elleni fűszer volt. A 12-20 m magasra megnövő fa ki nem nyíló, rózsaszínű bimbóit fiatalon leszedik, napon megszárítják, így kapja barna színét.

Felhasználása: befőttek, kompótok, sütemények, mézeskalácsok, forralt bor nélkülözhetetlen ízesítője.
Gyomorgörcs elleni teakeverék egyik alkotórésze, valamint fogfájás ellen is használhatjuk, szegfűszeget rágcsálva hatékonya csillapítja azt.

Szerecsendió

Népies neve: náciszdió, muskátdió

A szerecsendió évszázadok óta az értékes, nemes aromájú fűszerek közé tartozik. Dél-India szigetein honos. A növény magállománya a szerecsendió. A köpeny eltávolítása után a diókat mésztejbe mártják, hogy a férgek és az újabb csírásodás ellen megvédjék, majd újra szárítják. Erős illatú és jellegzetes ízű. Egészben és őrölt állapotban árusítják

.

Felhasználása: levesek, húsételek, krumplipüré, húsgombócok, mártások és cukrászati készítmények ízesítése.

Szurokfű

Népies neve: balzsamfű, vadmajoránna

A szurokfű, más néven oregánó főleg az olaszos ételek nélkülözhetetlen fűszere. A növény virágzó hajtásai és levelei szolgáltatják a fűszert. Frissen és morzsolva használható fel. Aromájában hasonló mint a majoránna és a kakukkfű.

Felhasználása: paradicsomleves, húsételek, töltelékek, vadas mártások és olaszos ételek ízesítése.

Tárkony

Népies neve: esztragon, tárkonyüröm

A tárkony Erdélyből került hozzánk, kissé kesernyésen csípős ízű, jellegzetesen fűszeres illatú növény. Általában savanyított ételek ízesítője, frissen és szárítva egyaránt felhasználható, de nagyon finom tárkonyecet is készíthető belőle

.

Felhasználása: levesek, mártások, saláták, szárnyas- hal és vadas ételek, birka- és báránysültek, főzelékek és ecetek ízesítése.

Zeller

Népies neve: celler

A zeller szintén egy közismert és gyakran használt illatos, aromás ízesítő. Gumója és levele egyaránt felhasználható, levele általában frissen, de szárítva is jó szolgálatot tesz a levesekbe főzve.

Felhasználása: levesek, főzelékek, mártások, saláták, ecetek, majonézek, tojásos, túrós és vajas ételek ízesítése.

Zsálya

Népies neve: kerti zsálya, orvosi zsálya

A zsálya A Földközi-tenger vidékéről származó, kesernyésen aromás ízű növény, mely már a középkorban is kedvelt fűszer és gyógynövény volt.

Felhasználása: zsíros húsételek, szárnyas- és vadhúsok, főtt és sült halak, pástétomok, körítések, lágy sajtok és főtt tészták ízesítése, fűszerezése.

Fogíny-, száj- és torokgyulladás elleni teakeverék egyik alkotórésze lehet.