2014. február 24., hétfő

Ischler



Az egyik darab kettévágva

Ischlert sokszor sütöttünk már, de eddig valahogy nem került fel a blogomra. Férjem szokta megsütni a tésztáját, én pedig megkenem lekvárral és bevonom a csokoládéval.
Az alaprecept Lajos Maritól származik, amit csekély változtatással évek óta már e recept alapján készítünk. Nagyon jól bevált, mindenkinek tudom ajánlani.

Hozzávalók a saját változatunkhoz, a tésztához: 38 dkg liszt, 25 dkg vaj vagy margarin, 10 dkg cukor, 5-6 dkg darált dió, fél citrom reszelt héja, 1-2 evőkanál tejföl (vagy amennyitől jól gyúrható lesz a tészta), pár csipet fahéj,
az összeragasztáshoz: valamilyen pikáns lekvár, jelen esetben kökény,
a mázhoz: kb. 20-25 dkg csokoládé, 1 kiskanál olaj.

Elkészítése:
A tészta hozzávalóiból összeállítjuk a tésztát, kicsit pihentetjük, majd vékonyra kisodorjuk és 6 cm átmérőjű korongokat szaggatunk ki belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük őket, és előmelegített sütőben, mérsékelt lángon világosra sütjük.
Ha kihűltek, kettőt-kettőt pikáns lekvárral összeragasztunk, majd gőz felett olvasztott, olajjal elkevert csokoládéval bevonjuk.

A kisodort tészta kiszaggatása

Tepsiben

A már lekvárral megkent, de még csoki nélküli Ischlerek



7 megjegyzés:

  1. Imádom az islert, bárhol, bármikor tudnám enni. Nálad is olyan kívánatosak a frissen mártott csokimázba, hogy... Jaj, nyeltem egy nagyot... :)

    VálaszTörlés
  2. Az az érdekesség, hogy nagyon szeretem az islert, viszont azt nem tudnám megmondani, hogy mikor ettem utoljára, talán még gyerekkoromba.... el sem hiszem. Jó, hogy eszembe juttattad, valamikor sort kerítek rá.
    Nagyon szépek lettek és igen kívánatosak! :)
    Ja, és nagyon ügyes a férjed! :)

    VálaszTörlés
  3. Én is ugy vagyok az Ischlerrel, hogy nem is tudnám megmondani mikor ettem utoljára! Jajj de finoman készitetted avval a mártott csoki mázzal. Azok a kis aranyos kalácskák is nagyon jól néznek ki, Ja, meg az aszpik, igazán különleges, és gusztusos, a sok szép szinekkel.
    A csoki tortád, a cseresznyével...majd meg bolondit...csorog a nyálam! Sajnálom hogy annyi minden finomságot el mulasztottam nálad!

    Katalin, köszönöm a kedves szavaidat, kezdek már vissza térni a régi vonásban, csak nagyon nehéz el vesziteni egy aranyos kis hü cicuskát 16 év után....mindig mellettem volt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Elisabeth a sok szép hozzászólásodat!
      A cicuskádat nagyon sajnálom, kiskoromban nekem is mindig volt macskám, nagyon szerettem őket!

      Törlés
  4. Milyen ügyes a férjed, jó kis munkamegosztás, nagyon szép lett a végeredmény! :) Bármikor vevő lennék egy-két isler-re! :)

    VálaszTörlés