Kalandozásaink a napsütötte Fátrában - 2025. augusztus 4-10.

Augusztus elején hét csodás napot töltöttünk a Felvidéken, a Kis- és a Nagy-Fátra ölelésében, melyek az Alacsony-Tátra szomszédságában magasodnak. A két Fátra között elterülő Turócszentmártonban volt a szállásunk, aminek - talán az egyetlen igazi - látványossága a Szlovák falumúzeum, ami nagyon tetszett nekünk. De más érdemleges látnivalóval nem büszkélkedhet a város, 90 %-ban blokk épületek, a régebbiek pedig még a szocializmus maradványai. Kivéve a városközpont a sétálóutcával, ami elfogadható. Pedig azt hittem, talán a nevéből ítélve, hogy egy szép, patinás régi magyar város fog fogadni minket. De az apartmanunk tiszta, jól felszerelt volt, csak sajnos a 4. emeleten laktunk, ahova az 56 lépcsőt naponta megmászni egy kicsit fárasztó volt, főleg amikor fáradtan hazatértünk az egész napos túrázásból.

 

Itt nyugodtan tudtunk reggelizni az otthonról hozottakból, és kényelmesen vacsorázni a kellemesen fárasztó nap után. Főleg az otthon főzött-sütött majd lefagyasztott finomságok kerültek az asztalunkra, egy-két konzervvel tarkítva, mert vannak amiket kimondottan szeretünk. És persze ott voltak a finom szlovák sörök, amikből nagyon-nagy a választék náluk, így minden este kellett tesztelni egy dobozzal 😋. Náluk főleg Coop áruházak - a jó szomszéd  😁 - voltak, egy valóban a szállásunk szomszédságéban .

A Fátra úgy tűnik kissé kevésbé keresett turisztikai célpontja a turisták körében - bár itt is elég sokan voltak, főleg a Nagy-Krivánon. A legtöbben valószínűleg a Magas-Tátrát keresik fel, vagy a szomszédságában lévő Alacsony-Tátrát - mi is voltunk már mindkettőben.
De itt a Fátrában is vannak gyönyörű tájak, magas hegyek, ha nem is olyan magasak mint a Tátrában, de megmászni őket szintén kell az erő. A gyönyörű, vadregényes völgyekben (dolinákban) megállás nélkül sietnek lefelé a zúgó patakok, tápláljál őket zuhatagok is. A hosszan folyó, kanyargó Vág fölött pedig az égbe nyúló kőszirtekre épült középkori magyar várak évszázadok óta őrzik a múltat.

A könnyűtől a nehéz túráig itt mindenki választhat magának megfelelőt. És ott vannak a felvonók (lanovkák) is, melyek segítik a hegyekre való feljutást, amivel Eurót ugyan nem, de sok időt és persze erőt, fáradságot spórolhatunk meg 😅. Két hegynél mi is beültünk a kabinba, ahonnan még természetesen tovább tudtunk felfelé kapaszkodni.

Mi inkább a könnyű túrákkal szimpatizáltunk, de volt köztük közepesen nehéznek titulált hegy is, a Nagy-Kriván (nem az a Kriván, ami a Magas-Tátrában van), aminek a csúcsára való felmászást semmiképpen nem hagytuk volna ki - az valami csodálatos volt, alattunk körben a többi heggyel.

 

Az időjárás is pont megfelelő volt. Nem volt kánikula, de eső nem esett egyszer sem! A reggelek frissek, csípősek voltak, 8-13 fokkal, a nappalok kellemes, naposak, max. 25-28 fok, de fent a két magas hegyen valószínű a 20 fokot sem érte el, mégis volt, hogy így is melegünk lett. Vasárnap mikor jöttünk haza, a Fátrától délre már 36 fokot is mutatott a hőmérő, ami túrázáshoz, hegymászáshoz nagyon sok lett volna. 

Így elmondhatjuk, hogy nagy szerencsénk volt!

Még egy kis statisztika, amit megtettünk a hét folyamán: autóút kb. 1000 km, gyalogosan 68 km volt, és szintben kb. 1700 méter.

Az utunk során közel 2000 képet sikerült megörökítenünk, amiből nehéz volt a választásom, nem akartam ide a Konyhás blogomra túl sokat feltenni, de mégis 118 db lett belőle.
Akit viszont bővebben érdekelnek a hegyek, várak, a túráink.... az kövesse nyomon a feltöltéseimet az Észak-Magyarország, Felvidék blogomon, ahol sokkal több kép látható Nagy-Magyarországnak e csodálatos vidékről. 

Már el is kezdtem a Fátrában készült képeink válogatását, és részletes feltöltését..... 

A felvételek 2025. augusztus 4-10. között készültek. 

1. nap

Léva vára

 

Ez az alföldi vártípus a XIII. század végéről származó látványosság. Sziklás, vulkanikus nyúlványra építették a Garam folyó mocsárvidéke fölé, hogy védje a  bányavárosok felé vezető útvonalat. 

A vár területe jelenleg a Barsi Múzeumnak ad otthont (amit mi kihagytunk), de munkák jelenleg is folytak a vár területén, így csak kívülről tudtuk megcsodálni.

 

A vár még az utcáról nézve

A vár bejárata

...és a bejárat belülről nézve - velem

A vár panorámája

Szentháromság-szobor közel a várhoz

Turócszentmárton, a Szlovák falumúzeum

 

A Szlovák Falumúzeum az egyik legnagyobb néprajzi kiállítás Szlovákia területén. Az idelátogatók megismerkedhetnek a hagyományos népi építészet elemeivel, valamint az egyedi építészeti stílusjegyekkel egyaránt.
A falumúzeum hűen ábrázolja az egykori mindennapokat, a XIX. század második felétől és a XX. század elejéig. A házak egy részébe be is lehet menni, de nem mindegyikbe.

A múzeum nagy területen fekszik, úgyhogy sok időt lehet eltölteni itt. Mi még a szálláshelyünk elfoglalása előtt látogattunk el ide....

Egy iskolabelső

Megérkeztünk Turócszentmártonba - a szállásunk és egy-két séta a városban, az egy hét alatt

Az apartmanunk ebben a lakóháztömbben volt, a 4. emeleten. Lift sajnos nem volt, de itt a környéken szinte mindegyik lakóépület csak ilyen magas volt, így valószínű el lehetett spórolni a liftet. De a házak többsége valamilyen színűre be van festve, így egy kicsit mutatósabbak.

Ebben a házban laktunk

A szobánk, mögötte a konyha, és a fürdőszoba is teljesen megfelő volt

A sörök, amiket ittunk a vacsoránkhoz, vagy mondhatnám estebédünkhöz

Városképek....

A hegyek csak egy karnyújtásnyira vannak

Országh Pál (1849-1987) költő arcképe, aki magyar apától és szlovák anyától származott

Karol Plicka (1894-1987) csehszlovák fotós

A város főtere, sétálóutcája, Ferivel....

Ez a néhány régi épület, ami némi látványosságot nyújt a városban...

Ez a ház is szebb napokat élt egykor 😟

Én, a Jánosik-szoborcsoport előtt

A Szent Márton templom

2. nap

A Nagy-Krivánra való felkapaszkodás

 

A második napunkon rögtön a Kis-Fátra legmagasabb hegyén, a Nagy-Krivánon túráztunk, mely igen népszerű célpont a túrázók körében. 

A hegyre Terhelyről (Terhová-ból) indultunk a lanovkával, 750 méterről 1520 méterre, majd innen gyalog mentünk tovább, egészen a 1708 méteres csúcsára. Itt fent már sziklás a terep. Ez gyönyörű volt! Fárasztó, de megérte!
Innen lemenet félúton elkanyarodtunk egy újabb turistaúton, a "Kunyhó a kenyér alatt" elnevezésű menedékházig. A Kenyér egy másik hegycsúcs neve. Ide végig lefelé vezetett az út, a kilátás itt is nagyon szép volt, csak az volt a kár, hogy vissza is kellett menni, egyfolytában az emelkedő úton.
Nagyon szép nap volt ez, mint a többi is lesz majd...

A lanovka kabinjai, ilyennel jöttünk mi is fel

Már alattunk a felvonó állomás

Már egyre feljebb - érdekes volt a felhőben gyalogolni.....

....de aztán gyorsan újra kisütött a nap. Én a hegycsúcs táblájánál!

Kilátás fentről

Itt mi vagyunk 😊

Mi is indulunk már lefelé....

Már a menedékház felé....

....ahova meg is érkeztünk

A Kenyér nevű hegycsúcs

Nagyon szép és finom áfonyákat láttunk és ettünk is 😋

Egy utolsó felvétel lefelé a kabinból

3. nap

A vadregényes Gader-dolina

Harmadik napunkon pihenésképpen nem másztunk meg nagyobb magaslatokat, csak egy gyönyörű, vadregényes dolinában - völgyben - jártunk, és "csupán" 20 km-t gyalogoltunk.

Felettünk a hegyoldalban és mellettünk kisebb, nagyobb, vagy éppen hatalmas sziklák kísérték utunkat, alattunk csörgedezett, zubogott a patak, hol ráérősen, lomhán, hogy kisebb vízeséseket alkotva.

A dolina bejárata

Mellettünk a patak...

Feri már az "Ördög kapujában" áll 👿

A víz végig csodálatosan tiszta volt

4. nap

Túrák virágos mezőkön, a Zólyom-csúcson, Dóvalnál (Donovaly-nál)

Ezen a napon a Nagy-Fátrába, az ismert síparadicsomba láttunk el, Donovalyba, azaz régi magyar eredeti nevén Dóvalba. Ide is felvonóval jöttünk fel.

Egyes források szerint Donovaly már a Tátrához  tartozik, mert az Alacsony-Tátra és a Nagy-Fátra találkozásánál található. De mindegy is, a fő, hogy nagyon szép hegyek, szép tájak vannak itt is, és nem csak télen, hanem nyáron is érdemes felkeresni.

A felvonó felső állomása Nová hoľa (Új hegy), innen már gyalog mentünk tovább

A Zólyom-kő tetején, 1402 m magasan, ahova a felvonó állomástól először eléggé lefelé kellett menni, egy mély sziklás "gödörbe", majd ismét fel kellett kapaszkodni a hegy tetejére.

Fakereszt a csúcs közelében

Itt egy kis sziesztát tartottunk

A zöld rétek telis-tele voltak virágokkal

Tovább a Kis-Zólyomra

Itt is először sokat lefelé, aztán jó magasra fel, hogy majd visszafelé a most lejtőkön megint minden erőnket összeszedve tudjunk felfelé haladni 😂

Ketten, a Kis-Zólyom tetején, 1372 m magasan

Egy kis pihenő

És már újra lent 915 méteren 😀, a felvonó alsó állomásán

 

5. nap

Sztrecsény középkori vára a Vág fölött

A sok hegymászás után az ötödik napon vártúrák következtek. Bár most is kellett felfelé kaptatni, nem is keveset, mert a várak hegyszirteken épültek, magasan a Vág foyó felett.

Először Sztrecsény várát kerestük fel. A vár a XIII. században épült, a Vág kanyarulatában, szédítően, egy meredek hegyormon. 

Építtetője volt a Balassa nemzetség, de tulajdonosai voltak többek között Szapolyai János, Kosztka Péter és Miklós, valamint a Dersffy család. A XVII. században a Wesselényi és Löwenburg családok birtoka. Itt vette feleségül Wesselényi Ferenc Bosnyák Zsófiát, akinek szentként tisztelt mumifikált tetemét innen vitték 1689-ben a vágtapolcai templomba. 

1698-ban I. Lipót császár parancsára felrobbantották, azóta rom. Konzerválását a XX. század elején kezdték meg. Ma szépen felújítva áll a látogatók rendelkezésére, biztonságos, jól kiépített úton és lépcsőkön lehet megközelíteni a várat, és nézelődni benne, vezetéssel együtt.

 

A vár alatt egy középkori falu rekonstrukcióját építették fel

A vár kapuja

Séta a várban...

Már a vár legmagasabb tornyából nézünk le....

Alattunk a Vág

Korabeli konyha

A vár végigjárása után elsétáltunk egy darabon a Vág partján, ahonnan nagyon szép kilátás nyílt a várra

Óváralja Óvára, az "öreg vár"

Nem messze a Sztrecsényi vártól - a Vág másik oldalán - felkapaszkodhatunk egy másik várromhoz is. Ez ingyen látogatható, csupán az erdő szélén egy fizető parkolóban kell ismét fizetni.

Ez a vár is a XIII. században épült. Oldala fel van állványozva, de munkák - a rozsdás állványokat elnézve - már rég nem folytak. Mi is felmentünk, mint mások is, akik ekkor itt jártak, de jó volt ismét talajt érezni a lábunk alatt, mikor lejöttünk a várból 😃. Mindenesetre impozáns volt, és a kilátás is nagyon szép.

 

A vár még távolabbról, mikor a hozzá felvezető úton mentünk...

...és ráközelítve

Megérkeztünk a várhoz, már készenlétben, hogy induljunk fel a romokhoz

Kilátás fentről a Vágra

Egy utolsó kép róla, már az autóból nézve

6. nap

A meseszép Sútói-vízesés

Gyorsan teltek a napok, elérkezett az utolsó előtti napunk, ekkor egy meseszép vízesést kerestünk fel, a Sútói-vízesést. Egy dolina mentén juthatunk a vízeséshez, amely szintén vadregényes táj.

A vízesés 830 m tengerszint feletti magasságban zúdul lefelé, 38 m hosszan. Egyszerűen gyönyörű, de beszéljenek a képek..... 

Útközben a vízeséshez.....

Egy kisebb vízesés, amolyan gát szerű

Útközben több hídon is át kellett kelni

Megérkeztünk a vízeséshez! Én már ott integetek....

Próbáltam közel menni a vízhez, amennyire tudtam

Szklabinya lerombolt vára

Miután visszajöttünk a vízeséstől felkerestük még a Szklabinyai vár romjait is, mely Turócszentmártontól csak 9 km-re fekszik.

Egy XIII. századi fából ácsolt várat a XIV. században már kőből építették, majd Luxemburgi Zsigmond megerősítette, és Mátyás király is bővítette. Az évszázadok alatt több tulajdonosa is volt, aztán a XX. századig a Révay család birtoka. 1920-ig a faluban sörfőzde működött. A trianoni diktátumig Turóc vármegye Turócszentmártoni járásához tartozott.

1944-ben a Kántorvölgyben partizáncsoportok központja volt. 1944. szeptember 30-án a németek megtorlásul felégették a települést, de a felszabadulás után újjáépült. Később egyre inkább elhanyagolták a várat, 1945-ben a partizánharcokban leégett, azóta pusztul.

Jobb oldalt a vár, előtte talán az istálló, mert sok kecske "lakik" itt

Indulunk be....

A kecskék libasorban jönnek ki a toronyból

A várat körbe lehet járni, vagyis jobban mondva a felfelé vezető úton a tetején keresztül végigjárni...

Érdekes, romantikus volt ez az impozáns rom....

Ismét lent

7. nap

Beckó vára, a Bolondóc vár

Elérkezett az utolsó napunk is, amikor fájó szívvel, de búcsúznunk kellett Felvidéktől. 

Útközben, már a kezdődő kánikulában indultunk haza. De megálltunk még egy utolsó várnál, mely felvidék legrégebbi vára, a XII. századból. 

Hatalmas területen terül el, egy sziklaormon áll, amit Stibor vajda épített. Beckó vára azért kapta a "bolondvár" elnevezést, mert a legenda szerint Stibor vajda egy udvari bolondjának, Beckónak építtette.

A várban jelenleg is felújítási munkák folynak. Aki erre jár, feltétlenül keresse fel ezt a látványos várat! 

Elindulunk a bejárat felé

Már a várfalakon belül járunk

A várudvar....

...ahol éppen bemutatót tartottak, egy korabeli esküvőt

Felfelé a lépcsőkön.....

Egy sokadik szint udvara....

....és lelátás onnan